*
B. ma véletlenül leejtett a kőpadlóra egy üvegpoharat. Miközben én összesöpörtem a szilánkokat, alaposan megfigyelhettem a szép, átlátszó, csillogó struktúrákat, a szilánkok csilingelő hangjait, borotva-vékony éleit, tű-szerű hegyeit, a milliónyi apró formát, és az amorf darabkákat.
Sok minden feltárult a szemem előtt ezalatt a pár perc alatt.
Arra most nem térnék ki bővebben, hogy az ógörög 'Kháosz' szó eredetileg nem "a rend ellentétét" jelentette, ahogyan az ma sajnos használatos, hanem a potenciálisan mindent tartalmazó (Szent) Ürességet jelölte, ami egyébként minden dolognak mindenkor a valóságos megjelenési alapja is (csak a tisztánlátás okán: a rendezetlenség ógörögül: "taraxisz"; a [kozmikus] rend pedig: "taxisz").
A termodinamika második főtétele, az un. "entrópianövekedés törvénye", és egyáltalán: maga a káoszelmélet sem veszi figyelembe azt a tényt, hogy fogalmakba csomagolt elmebeli képzeteket tesz meg vizsgálódása tárgyává.
Például ezt olvashatjuk egy káoszelméleti tanulmányban : "Az időnyilat a termodinamika második főtétele hozza létre, melyet Eddington a fizika másodlagos törvényének nevezett. Ez az entrópiatörvény mozgatja a világegyetemet a rendből a káosz felé. Ha leejtünk egy üvegpoharat, kis üvegszilánkokká és darabokká törik szét. Az időnyíl (az entrópia) nem mondja ki: lehetetlen, hogy a pohár magától összeálljon (az idő visszafordítása, mely a fizika egyetlen elsődelges törvényét sem sérti), csak nagyon valószínűtlen." (Michael Shermer írja, a Rend és káosz-ban; Replika könyvek, 154.o.)
Például ezt olvashatjuk egy káoszelméleti tanulmányban : "Az időnyilat a termodinamika második főtétele hozza létre, melyet Eddington a fizika másodlagos törvényének nevezett. Ez az entrópiatörvény mozgatja a világegyetemet a rendből a káosz felé. Ha leejtünk egy üvegpoharat, kis üvegszilánkokká és darabokká törik szét. Az időnyíl (az entrópia) nem mondja ki: lehetetlen, hogy a pohár magától összeálljon (az idő visszafordítása, mely a fizika egyetlen elsődelges törvényét sem sérti), csak nagyon valószínűtlen." (Michael Shermer írja, a Rend és káosz-ban; Replika könyvek, 154.o.)
A lényegi hiba szerintem ebben az okfejtésben az, hogy pusztán szubjektív dolog egy dolgot "pohárnak" tartani, majd annak összetörése után "nem-pohárnak" vélni: számomra kérdéses, hogy valójában van-e különbség az "üvegszilánkok" létmódja és egy "pohár" létmódja között. Úgy gondolom, nincs, de ezt nem is én mondom, hanem éppen maga a fraktálgeometria.
A természetben így tehát nem is "nő a rendezetlenség", és nincs "káosz", mert a természet lényegileg soha nem változik, mivel nincsenek benne valódi önléttel rendelkező "dolgok" (mivel minden jelenség az "Én-ben van"). Ami változik, az csupán az Én-ben tovahaladó képzetek és reflexiók sora.
*
Egy Lorenz-attraktor teljesen szabályos rendszerről tanúskodik: egy marék por, amit enyhe szélben az üvegasztal lapjára szórunk, vagy éppen a földön heverő üvegszilánkok, törvényszerűségeknek engedelmeskedve rajzolják ki szabálytalannak és véletlenszerűnek tűnő alakjukat és formájukat: és csak azért tűnik szabálytalannak és véletlenszerűnek ez a forma, mert nem ismerjük fel, hogy a Tiszta Én tükröződik benne: eközben elveszünk másodlagos énünk képzeteiben, és képtelenek vagyunk feltárni ennek a másodlagos énnek a lelki szemei előtt feltáruló fenoméneknek a kauzális láncolatait.
És mivel a természet leírható a matematika nyelvén, pusztán matematikai eszköztár kérdése, hogy feltárjuk a csodálatos, rejtett, belső struktúrát: a Rendet, mely minden létező mögött meghúzódik.
A káosz tehát a Rend[ezettség] legbonyolultabb, elsőre nem egykönnyen átlátható formája. Egy közérthető példával megvilágítva a dolgot: pl. a lottószámok is szabályos, kiszámítható rendet követnek, amit azért nem veszünk mégsem észre, mert túl sok fizikai, pszichikai és biofizikai tényezőt kellene egyidőben ismernünk ahhoz, hogy előre megmondhassuk a következő szám-sorozatot. A véletlen (gr. automaton) csak azért tűnik tehát véletlennek, mert tudásunk korlátozott szinte minden kauzális láncolatot illetően (maximum csak négy-öt láncszemet ismerünk, szinte bármilyen eseményről is legyen szó), miközben pedig minden kauzális sorozat láncszeme automatikusan követi egymást (tehát determinált is).
Mindennel így van ez, ami csak megnyilvánul a természetben: minden dolog egy metafizikai, transzcendens Rendben van, mivel minden dolog az Én-ben van: ez azt is jelenti, hogy egyetlen porszemet sem helyezhetünk át anélkül, hogy az ne hatna ki minden másra is, hisz minden tárgy végső soron az Én-Önmaga agilitása.
Csak az láthat káoszt és rendezetlenséget maga körül,
aki nem érti jól Önmagát.
aki nem érti jól Önmagát.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése