Konkrétum

*

concresco, etc. 3. k. sajátl.

összenő, innen
1) sürűdik, megalszik, megmered s több efféle: lac c., aqua c. nive, sanguis c. frigore; (költ.) ora cc. rigido rostro, a száj meredt csőrré változik.
2) támad, ered (küln. sürűdés által), képződik, alakul, re aliqua, valamiből; éppen igy r. concretus, közép értelemben: c. esse ex re aliqua (inde), valamiből alakultnak, támadottnak lenni.
3) átv. ért. a) (mintegy megsürűsödve) meghomályosodik; lumen concretum, meghomályosodott fény; b) összenő, nőve összehuzódik; nanus et ipse suos breviter concretus in artus, megkurtult; c) összenő, nőve egyesül, rá- v. hozzá nő, valamihez ragad v. tapad; aut simplex est natura animantis, aut concreta; igy: concreta labes, hozzá tapadt romlandóság; multa diu concreta, sok, a mi rég ránk ragadt (hibáról, félszegségről, bünről).

1. concretus, mn. kf. [r. concresco ]

1) összenőtt, összetett; crines cc. sanguine, összeragadt.
2) megsürűdött, sürű, megaludt, aer, corpora, humor, lac; (költ.) dolor c. könyütelen.

2. concretus, us, hn. [concresco]

megsürűsödés.

*