*
"Vagy ha halálon túl az idő még egyszer olyanná
Változtatná is testünk anyagát, amilyen volt,
S újból felcsillanna az élet fénye előttünk,
Ez sem volna reánk már többé hatással,
Meg lévén egyszer múltunk emléke szakadva.
Ugy mint most sem bánt, hogy régebben kicsodák is
Voltunk, és többé nem gondol véle az ember.
Mert ha reá gondolsz, hogy a végtelenül nagy időből
Mennyi lefolyt már, és hogy az őselemekben a mozgás
Mily sokféle, egész könnyen képzelheted azt, hogy
Testünk magvai már gyakran léteztek ilyesmi
Rendben, mint amilyenben most vannak, de azért nem
Képes az ember eszével visszaidézni a múltat,
Mert közben szünet állt be az életben, s valamennyi
Mozgás érzés nélkül játszódott le az űrben.
Látnivaló hát, hogy nem kell félnünk a haláltól,
Mert aki nincs, nem szenved, s nem számít neki semmit,
Hogyha világra se jön soha, mert hisz e kurta, halandó
Létet végnélküli enyészet váltja fel úgyis."
*
Változtatná is testünk anyagát, amilyen volt,
S újból felcsillanna az élet fénye előttünk,
Ez sem volna reánk már többé hatással,
Meg lévén egyszer múltunk emléke szakadva.
Ugy mint most sem bánt, hogy régebben kicsodák is
Voltunk, és többé nem gondol véle az ember.
Mert ha reá gondolsz, hogy a végtelenül nagy időből
Mennyi lefolyt már, és hogy az őselemekben a mozgás
Mily sokféle, egész könnyen képzelheted azt, hogy
Testünk magvai már gyakran léteztek ilyesmi
Rendben, mint amilyenben most vannak, de azért nem
Képes az ember eszével visszaidézni a múltat,
Mert közben szünet állt be az életben, s valamennyi
Mozgás érzés nélkül játszódott le az űrben.
Látnivaló hát, hogy nem kell félnünk a haláltól,
Mert aki nincs, nem szenved, s nem számít neki semmit,
Hogyha világra se jön soha, mert hisz e kurta, halandó
Létet végnélküli enyészet váltja fel úgyis."
Lucretius, De Rerum Natura, III.840-870
*
1 megjegyzés:
"Folyton szétfúj és összerak,
a mozdulaton át
mindig feléledő irányban
mutatva meg magát."
Székely Magda: Átváltozás
Megjegyzés küldése