Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Az illúziók valóságtartományairól


*

Az optikai illúziók, ahogyan azok közönségesen megjelennek - és azok hétköznapi természete - az emberi tudat-érzékelés tökéletelenségéből, az "én észlelek" tudatosságából fakadnak.

Az emberi érzékelés tökéletlensége viszont abból az egyetemes, kozmikus illúzióból fakad, melyet a Tudat hoz létre. A Nagy Illúzió, Varázslat, tehát magában foglalja azt az illúziót is, hogy léteznek "optikai csalódások".

Egy rövid példa egy közismert bllenőkép segítségével: a kehely, ami két arcként is értelmezhető, valójában - a nagy kozmikus Illúzó (Májá), Játék (Lilá) létrégiójából nézve - nem optikai csalódás, hiszen illúzió mind a "kehely", mind a "két arc" mint név-és-forma (lásd: függő keletkezés), mely egy téves én-tudatból ered.

Valójában azonban nincs sem kehely, sem két arc, vagy másképp: éppen annyira van az egyik, amennyire nincs a másik - és fordítva.

Az illúzió felszámolásával, a metaperszonális szubjektum feltárulásával és jelenvalóságának megtapasztalásával, azonnal eltűnnek a kettősségek.

Ez azonban sokszor csak spontán effektív ürességmeditációban, intuíció által látható be.



A kérdésre adható egyetlen helyes felelet:
"Egyiket sem. Amit látok, az a tudatom."


*

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

vettem a lapot és én is provokálok -
ha jól tévedek, - a logika önmegsemmisítésén keresztül juthatunk el a semmihez, aminek szüksége van rá, hogy megérezze önmaga eredetének nem létét ? - üdvlettel H.I.

Szatori írta...

üdv,

úgy értem, hogy a középút szempontjából a "logikát" nem "megsemmisíteni" kell, hanem meghaladni, kiterjeszteni, következetesen végigvinni, akár saját határain túlra - mint ahogy minden mást is: így jutunk túl a léten és nem-léten, a semmin és a valamin, a kezdeten és a végen is...

béke

Névtelen írta...

asszem kezdettől fogva sejtem hogy érted, érzed, csak a nyelv egy érdekes játék is egyben és ha tükörképeit meglátja, egyszerre érzi azonosnak és különbözőnek, így játszásiból sok szemszögből nézegetheti magát
- a picit irritáló csupán az, ha egy valamit tekinthetünk csak helyesnek és tökéletesnek - erről az alapról ezidáig általában nem a 'béke' tapasztalatai születtek meg a történések dominanciájaként - ha az általad említett "középutat" be tudhatjuk szintézisnek, akkor a régi polaritások meghaladottak lesznek az érzékelési összkondíciók kiteljesedettségében, ez azonban ennek az érzékelési konstellációnak a téridő függő sajátja marad, a forma végtelen tükreként - a forma nélküli 'abszolút' érzékelés, úgy gondolom már nem logikai kategória, hanem a hit dimenziója, ami önmaga belső érzetének irracionális természetében, a logikailag nem létező semmi képzetében is megjelenhet 'valamiként' - belső irányultságát kivetítve - ha a tudatot is érzékszervnek vesszük akkor viszont a folyamatos mozgásban levő polaritások rá is jellemzőek, ami újra csak a véges létezők genetikailag jól behatárolható viszonylatait mutatják - sejthető hogy a logika (mint ráció) és az illogika (mint érzés, érzelem) egységében a tudat szintézise, (mint relatív én) jelenik meg, aminek mindkét identitás "szükségleteit" ki kell elégítenie a jó közérzetéhez - javaslatom egy vadiúj romantikus ontológia játékát, amiben mindenki jól ellehet a végtelen történeti kövületek súlyként nyomasztó háttere nélkül is - egyébként szimpatikus a blogban érzékeltetett irányvonalak egésze és konkrétan is találok benne érdekes anyagokat, viszonylatokat - üdv HI

Szatori írta...

érdekes a kommented, bár a könnyebb kezelhetőség végett javaslom, hogy sűrűbben fejezz be mondatokat... :)

mindenesetre jelenlegi tapasztalataim szerint

-a középút nem "szintézis";

-az üresség nem "semmi";

-a "forma nélküli 'abszolút' érzékelés logikai kategóriáin" túl nem csak a "hit" létezik;

-a véges tudati létezők nem határolhatók be "genetikailag";

-az illogika nem "érzés" és "érzelem", hanem egy magasabb léttapasztalati referenciaponttal rendelkező "értelmi következtetés";

-a "romantikus ontológia játék" frázis is csak nézőpont kérdése, de köszönöm az elismerést és a szavakat

egyébként meg nem értem, mi az, hogy "vettem a lapot", mivel a blogbejegyzés, amihez kommentelsz, egy privát olvasói levélben feltett konkrét kérdésre született, válaszként - és ne feledd: ez egy, a személyes tapasztalataim alapján írt munkanapló, nem a végtelen bölcsesség nektárja...
:)

a kommentelés meg nem egyenlő automatikusan a "provokálással", legalábbis ha én kommentelek, nem a "provokálás" motivál, hanem az, hogy leírjam a véleményem... elvégre erre találták ki a fórumozás intézményét...
:)

Névtelen írta...

elnézést kérek ha felbosszantottalak, az általam nem hagyományosan komolynak értelmezett "provokációl" kifejezéssel - a 'megjegyzés' lehetősége, nálam egy szabad szempont felvetését generálta, így a nyelvtani mondatfűzés formáit is szeretem szabadnak felfogni magam számára - sajnálom hogy a kommentedből csak meggyőződésed határozottsága vált világossá, ahogy a formának és a 'lényegnek' is csak egyetlen helyes útjával és felfogásával azonosulsz - a különbség tételek egyértelmünek tekintett analízisei valóban nem a szintézishez vezetnek, főleg nem akkor ha fúziójukat "tökéletlenségek" teszik lehetetlenné - a "munkanapló" irányelvébe, az talán tényleg nem fér bele - mégegyszer elnézést az okvetetlenkedésért és kiteljesedő spirituális atmoszférát kivánok az átlényegülésekhez - üdvözlettel HI

Szatori írta...

jópofa vagy, kommentelj nyugodtan, nem bosszantottál fel, félre értesz... :)

Névtelen írta...

A kép valószínűleg Janus ivóserlegét ábrázolja...