. . .

*

a valóság meglátása a
csend és az elme kiüresítése:
minden más csak játék

azt hiszem, vissza kell térnem erre az általam jól ismert és megszokott mezsgyére, és a külső megismerést, beleértve a dialógust is, pusztán a kontemplációhoz vezető út narrációjaként felfogni

valamelyik este ráismertem a zaklatott tudatállapotaimra, amikor vacsora előtt kisétáltunk a kastély melletti tóhoz, és láttam egy fiatalembert, aki elmélyülten írt egy padon ülve: amikor a vizen tisztálkodó kacsákra és hullámokra néha-néha felnézve teleírt egy ív papírt, elgondolkodva felállt, arrébb sétált, és helyet foglalva az arrébb lévő padon, egy másik perspektívából folytatta az írást, fel-fel pillantva, ugyanazokra a jelenségekre koncentrálva

érdekes és tanulságos látvány volt, hisz rájöttem, néha én sem teszek mást

a különbség csak annyi lehet köztem és a szóban forgó fiatalember között, hogy én tisztában vagyok az ilyen jellegű és minőségű tevékenység episztemológiai határaival, valódi céljával, illetve eszköz mivoltával, amit egy magasabb rendű cél érdekében kell felhasználni, mintegy meditatív, autokontemplációs tevékenységként, amíg ő feltehetőleg alaposan belebonyolódott saját, önálló életre kelt gondolataiba, és a látottak varázsába...

amikor ezt felsimertem, a lemenő nap sugarai még egyszer kitörtek a kastély fái mögül...

*