"Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a semmi dimenziójának észlelésével, nem törődve a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésével, a sem érzékelés, tudat téma nélküli összpontosításán alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a tudat téma nélküli összpontosításával.
Felismeri, hogy: ’A tudatosságnak ez a téma nélküli összpontosítása összetett, tudatilag alkotott.’ És felismeri azt is, hogy: ’Ami összetett, tudatilag alkotott, az állandótlan, az elmúlásnak kiszolgáltatott.’ Tudván és látván ezt, tudata elengedi az érzékiség mérgét5, a létesülés mérgét, a nem-tudás mérgét. Ezzel az elengedéssel ez a tudás jár együtt: ’Elengedtem.’ Felismeri, hogy: ’A születéseknek vége, a szent élet beteljesítve, a feladat elvégezve. Nincs semmi további ezen a világon.’
Felismeri, hogy: ’Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte az érzékiség mérgéhez …; a létesülés mérgéhez …; a nem-tudás mérgéhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’
Felismeri, hogy: ’Ez az észlelésből üres az érzékiség mérgétől …; a létesülés mérgétől …; a nem-tudás mérgétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’ Így tehát úgy tekint rű, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ’Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta, a legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan.
Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.
Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: ’Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott fogunk időzni.’"
Majjima Nikaya, 121
*
Forrás: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:mn-121-fr
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése