*
Ha a Lét - mint tudati faktumok sorozata - egyetlen természetként tárul fel az ember előtt, szükségszerű, hogy annak helyes megtapasztalása, realizációja és leírása kortól, tértől, kultúrától függetlenül egységes doktrínaként (Sacra Doctrina) kell hogy megjelenjen. Ez olyan tény, amit akár axiómaként is kitűzhetünk, és amit jómagam már igen régóta tapasztalok a vizsgált teológiai-filozófiai-ontológiai szövegekben (ezt az axiómát azonban senkinek sem kell "magától értetődő tényként" elfogadnia: én magam is arra bíztatnék mindenkit, hogy szűrők és előítéletek nélkül vizsgálja meg ezt a lehetőséget, és miután megvizsgálta a fontosabb primer szövegeket, azután maga vonja le a következtetést).
A Szent Tannak az egyik ilyen megnyilvánulása a sztoikus filozófiában is fellelhető, azon belül is a Krisztus születése körüli időszakban, az Égei tenger térségében. A sztoikus filozófia a buddhizmus egyik legfontosabb eszméjéhez, az okfüggő keletkezéshez rendkívül hasonló mechanizmust tanított arra vonatkozóan, hogy hogyan érhető el a tökéletes felszabadulás, ami egyenlő a szó igazi értelmében vett autonómia (tehát a mindentől való függetlenség) teljes birtoklásával, a valódi alany feltárulásával, és ezzel a hamisan alanynak (ti. "énnek") tartott, járulékos és okfüggő jelenségek megkülönböztetésével.
A sorozatot közli többek közt pl. Epiktétosz (A szabadságról), és Aphrodisziaszi Alexandrosz (Az uralkodókhoz a sorsról) is.
A pratitya samutpáda-val analóg szekvencia elemei vázlatosan a következőek (a szekvencia különböző elemei - hasonlóan a függő keletkezéshez - nem szoríthatóak be stabil sorrendbe, illtve standard logikai kauzalitásba):
- képzet
- válaszreakciók
- indíttatás, késztetés, inger
- neveltetés
- tapasztalat
- logika
- értelem
- idegenkedés
- jóváhagyás
_______________________________
"Szabad az, aki úgy él, ahogy akar, akit sem kényszeríteni,
sem akadályozni, sem erőszakolni nem lehet;
akinek késztetéseit semmi sem keresztezi,
kívánságai célt érnek, idegenkedése nem hoz rá veszélyt.
(...)
Reggeltől estig elmélkedj ezen!
Kezdd a legkisebb, legparányibb dolgokon;
a bögrén, a kelyhen, s azután át ily módon a ruhádra,
kutyádra, a lovadra, parányi birtokodra;
majd önmagadra, testedre, tagjaidra,
gyermekeidre, asszonyodra, fivéredre!
Nézz szét jól magad körül, és vess el magadtól mindent!
Tisztísd meg gondolataidat; semmi se legyen kapcsolatban veled,
ami nem a tiéd, semmi se legyen hozzád nőve
és semmi se okozzon fájdalmat, ha elveszik tőled!
És magad edzése közben mondd mindennap,
mint a gyakorlótéren, nem azt,
hogy filozófus vagy - e nagyzolást kerüld -,
hanem hogy hamarosan fölszabadulsz;
mert hisz ez az igazi szabadság!
(...)
Hiszen mi mást gyakoroltál kezdettől fogva, mint azt,
hogy meglülönböztesd a sajátot a nem sajáttól?
(...)
- És ő (ti. Diogenész) miért képes szabadon élni?
- 'Mert testemet nem tartom a magaménak,
mert semmire sincs szükségem,
mert mindenem a törvény, és semmi más'."
- válaszreakciók
- indíttatás, késztetés, inger
- neveltetés
- tapasztalat
- logika
- értelem
- idegenkedés
- jóváhagyás
_______________________________
Részlet az egyik alapszövegből:
"Szabad az, aki úgy él, ahogy akar, akit sem kényszeríteni,
sem akadályozni, sem erőszakolni nem lehet;
akinek késztetéseit semmi sem keresztezi,
kívánságai célt érnek, idegenkedése nem hoz rá veszélyt.
(...)
Reggeltől estig elmélkedj ezen!
Kezdd a legkisebb, legparányibb dolgokon;
a bögrén, a kelyhen, s azután át ily módon a ruhádra,
kutyádra, a lovadra, parányi birtokodra;
majd önmagadra, testedre, tagjaidra,
gyermekeidre, asszonyodra, fivéredre!
Nézz szét jól magad körül, és vess el magadtól mindent!
Tisztísd meg gondolataidat; semmi se legyen kapcsolatban veled,
ami nem a tiéd, semmi se legyen hozzád nőve
és semmi se okozzon fájdalmat, ha elveszik tőled!
És magad edzése közben mondd mindennap,
mint a gyakorlótéren, nem azt,
hogy filozófus vagy - e nagyzolást kerüld -,
hanem hogy hamarosan fölszabadulsz;
mert hisz ez az igazi szabadság!
(...)
Hiszen mi mást gyakoroltál kezdettől fogva, mint azt,
hogy meglülönböztesd a sajátot a nem sajáttól?
(...)
- És ő (ti. Diogenész) miért képes szabadon élni?
- 'Mert testemet nem tartom a magaménak,
mert semmire sincs szükségem,
mert mindenem a törvény, és semmi más'."
Epiktétosz
Sors és szabadság -
Az emberi autonómia problémája az antik filozófiában
a Kr. utáni II. századig, Kairosz Kiadó, 2006. (112, 123, és 127. o.)
a Kr. utáni II. századig, Kairosz Kiadó, 2006. (112, 123, és 127. o.)
*
*
*
1 megjegyzés:
"Epictetos szül. Hierapolis phrygiai városban, élt. a Kr. u. első és második században. Sokáig rabszolga volt Romában; utóbb felszabadult s philosophiai tanulmányokba merült. A socratesi elemekkel vegyült stoikus bölcseletet igyekezett Romában meghonosítani, de látható eredmény nélkül. Kr. u. 94-ben Domitianus rendeletére Romából kiűzve, Epirusba, Nicopolisba vonult vissza, s iskolát nyitott, a hol Socrates példájára társalgó modorban tanított nyilvános tereken és csarnokokban. Számos tanítványa közül említendők Arrianus és Favonius. Maga nem írt, de halála után előadásait ’Epicthtou diatribai czímen nyolc könyvben Arrianus adta ki (reánk csak négy könyv maradt), s ugyanő foglalta egybe mestere tanításának sarkalatos tételeit az egceridion czímen ismeretes gyűjteménybe. Epictetus teljesen távol áll mindattól, a mi speculatio vagy puszta elmélkedés. Tanítása kiválóan a gyakorlati erkölcs körében az elmélet alkalmazásában mozog. A logikát is ethikai alapra helyezi; feladata az embert arra megtanítani, hogy a jót a rossztól megkülönböztesse. Jó az, a mi a szellem igazi természetével megegyezik; rossz, a mi vele ellentétben áll. A jó tehát helyes megismerés, a rossz nem egyéb tévedésnél. Isteni sugallat képesít bennünket a helyes itélkezésre: ez hatalmunkban áll, s ezzel megszerezhetjük boldogságunkat. Nem tőlünk függő dolgok: a szegénység, a nyomorúság, a halál. Mindezt nyugodtan el kell tűrnünk, mert nincs módunkban változtatni rajta. Innen Epictetus jelszava: Türj és tartózkodjál. A jó tett önmagában bírja jutalmát, s abban a tudatban, hogy isten parancsának engedelmeskedünk."
Megjegyzés küldése