Jegyzetek

*

A három alaptermészet tanításához még annyit, hogy a létnek létmódjai, megjelenési régiói feltűnnek ugyan a fenomenális világ tudatában, de magának "a" létnek nincsenek "fokozatai". A Lét - Üressége okán - oszthatatlan, és - Teljessége okán - mindent magában foglal. A valóság tehát - Egy.



Fokozatai a tudatnak - mint "a nem-lét egy szerkezetének" - vannak: ezek a fokozatok (a három alaptermészet) az illúziók sajátos megjelenési formái az alanytudatban - és azon túl.

*

Ebből fakadóan a Buddha értelemszerűen nem a metafizikai valóságot tagadta, hanem az erről a metafizikai valóságról szóló spekulációkat utasította el. Ez jól látható különbség. A Brahmadzsála-szútra tehát ezen metafizikai spekulációk osztályozása, egyfajta gyűjteménye.



Ha nem így lett volna, nem tanított volna egy végcélról, "egy helyről, ahol nincs jövés-menés, születés és halál", és "kondicionáltság és szenvedés" sem, és amely végcél elérhető, ha az illúziók felszámolása (ti. az okozati keletkezés illúziójától való megszabadulás) bekövetkezik.



És csupán ami ennek az ellenkezője, az az okfüggő, feltételekből való keletkezés világa, aminek a törvényeit vizsgálta a Buddha is, és amiről azt mondta, "ez nem az enyém, ez nem az én Énem", mert az illúzió által kondicionált .

(...)

Azonban maga a Brahmadzsála-szútra is csupán a kondiconáltságok halmazán belül érvényes törvények és szabályok által válik "igazzá" - a valóság szempontjából azonban az abban leírtak egyformán igazak és hamisak egyszerre. Ugyanis ha a függő keletkezés az illúzión mint alapfeltételen alapul, akkor nevezhető-e valóságosnak, ami kibomlik belőle? Ha illúzió az egész, létezik-e szenvedés? Ha állandótlan, szenvedésteli, és én-nélküli ez a létmód, akkor az nevezhető-e Létnek? Ha nem, akkor Nagarjuna nem téved, és a szamszára és a nirvána valóban egy és ugyanaz - fogalmi tévedések. És ha a Buddha még életében megszabadult, akkor valójában beszélhetünk-e a trilaksana kizárólagosságáról, és érvényességéről? Ha nem, akkor a Buddha tanításai csupán korlátozott érvénnyel bírnak, stb...



A probléma feloldása azonban pofonegyszerű. Azokhoz szólt, "akiknek a szemét kevés por fedi". Még a tisztánlátás útjában áll ugyan valamennyi tévedés, de már csak kevés. Ezek a tévedések pedig abban nyilvánulnak meg, hogy a tudat énnek gondolja azt, ami nem-én; állandónak, azt, ami állandótlan; szenvedéstől mentesnek azt, ami szenvedésteli; feltétlennek azt, ami okozati létrejövés, és Igazságnak azt, ami spekuláció.

*

Feladni az individuális én-t annyi, mint elérni a Létvalóságot (Én-t). Elérni az Én-t (a létvalóságot) annyi, mint feladni az individuális én-illúziót.

*

Hogy mi az illúzió?

Vagy másképpen: az okozati létrejövés tanulmányozása nem más,

mint magának az okozati létrejövésnek a megnyilvánulása.

*

A valóság kívül esik az okozati létrejövés világán, de természetében magában is foglalja azt.

Minden valódi filozófia ezen gondolatok permutációi.

Heidegger, Nietzsche, Schopenhauer, Wittgenstein stb.

*