Carmen Maximorum, CXLI

*

"Scio me pependisse

In arbore aeria

Integras novem noctes,

Telo vulneratum

Et addictum Odino,

Memet mihi ipsi,

De illa (Quidem) arbore,

Quam nemo novit

Cujus (qveis) radicinus ista exoriatur."

*

"Függtem, tudom,

a szélfútta faágon,

kilenc éjen át,

dárdával átverve,

Ódinnak áldozva,

áldozva magam magamnak,

odafenn a fán,

gyökere hol támad,

titok mindeneknek."

(Edda, Hávamál - A magasztos beszéde, 138)

*

*