először is, a valóban legszebb életet élő emberek, akiket ismerek vagy ismertem, nem éreztek szégyent akkor, ha ittak, folyamatosan dohányoztak, szabados és kicsapongó szexuális életet éltek; emellett olvasatlanok és műveletlenek voltak, csak a pénz és az anyagi előnyök motiválták őket, fennkölt ateizmusuk pedig természetes derűvel és józansággal keveredett - már-már bölcsességgel párosult
másodsorban pedig, a legbetegebb lelkűek, akikkel összehozott a sors, általában vegetáriániusok, hithű vallási emberek, "hívők", és gyermeteg tudatú antialkoholisták, antinikotinisták voltak, vitamint-szedő hosszútávfutók és sportemberek, sokat-dolgozó-családapák, sokdiplomás "doktor-iksz-ipszilonok", papucs-férjek és papucs-szeretők, élettársaik és tulajdon gyermekeik életét megkeserítő "szülők", magukat intellektüellnek tartó, képmutató és pszichotikus sznobok, mégis, társadalmunk irigyelt mintapéldányai, a keserűség önmagukat elfelejtő, gyáva katonái
hm, milyen érdekes is ez!
de nem, ezzel nem azt mondom, hogy egyik függ a másiktól, mármint hogy minden egészséges ember iszik, dohányzik, stb, és hogy mindenki, aki ennek ellenkezőjeként él, az beteg lelkületű...
csak azt mondom, amit tapasztaltam, és amit már nietzsche is látott: az emberi, túlontúl is emberi dolgokat maszkok, fantáziák és tanult szokások fedik, önmaga paródiájaként a falakon egymással tusakodó árnyak, amelyek közösen mutatnak fityiszt a tűznek és a napnak, amik - bár belőlük nyerik létüket - képtelenek elérni az árnyak világát, és szétcsapni közöttük...
mintegy divatbemutatón a bábuk, melyek tökéletes alakjukkal a nézőket frusztrálják, miközben azok önként fizetnek, hogy láthassák őket, és a ruhákat
minden ember sajátos módon halott, aki képtelen felismerni, hogy "bűnei", "szégyenletes gondolatai", "önzése", "egoizmusa" és "gonoszsága", "esendősége", "hazugságai" azok az aspektusok, ami igazán ő - és halott az, aki ezt megtagadja, és nem szereti magában, hanem "úgy csinál, mintha", és igyekszik mindig hazudni magának, a külvilágnak - és előbb-utóbb biztosan belebetegszik, vagy belehal ebbe
(a legtöbb "szent" és "költő" súlyos betegségbe halt bele, öngyilkos lett vagy megőrült - és ez azért elég figyelemre méltó apróság)
egyszóval tehát nem isten az, aki meghalt, hanem az ember - és nietzsche tökéletesen tudta ezt
de azért vannak túlélők: nevesincs, néma, kolduskirályok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése