A közönséges ember számára is megfigyelhető, korpuszkulárisként mutatkozó kozmosszal kapcsolatos világmodellek tekintetében - ha nem akarunk megsérteni evidens logikai alapelveket, akkor - a mostani, "hivatalos" elméletekkel - teljesen adekvát és azokkal felcserélhető megoldásokként kell elfogadnunk legalább még két elméletet.
Az egyik Tycho de Brahe geocentrikus modellje (amely a Ptolemaiosz-modell továbbfejlesztése, és amely mind empírikusan, mind elméletileg hibátlan), és szimbolikus-spirituális-metafizikai szempontból az egyetlen elfogadható modell.
A másik ilyen elmélet Ambarcumjam azon hipotézise is, miszerint a kozmosz kezdetben végtelen sűrű, de nem szinguláris, pontszerű, hanem végtelen kiterjedésű volt, mely összehúzódása (és ezzel szinkron ritkulása), és nem pedig inflációja-expanziója (tágulása-csomósodása) révén rendelkezik a jelenlegi tulajdonságokkal (tehát nem egy szinguláris pont "ősrobbanása" történt meg, hanem egy végtelen sűrű és végtelen kiterjedésű plazma kezdett feloldódni:, az atomok közötti tér tehát nem táguláson, hanem ellenkezőleg: implózión, "befelé zuhanáson" esik át).
Az alábbi animáció eredetileg a "felfúvódó kozmosz" modelljének demonstrálására készült, de jól szemlélteti számunkra azt is, hogy csak nézőpont kérdése, hogy "tágulásként", vagy "összehúzódásként" értelmezzük a kozmikus környezet mozgásait:
Ez nem áll ellentmondásban de Brahe elméletével, és a jelenlegi nagy világciklus (kalpa) végső szakaszát, az önmagába való visszahúzódását szimbolizálja "kvázi-anyagi", kozmikus síkon.
Ennek a két elméletnek az előítéletmentes elfogadását, alkalmazását és oktatását éppen a mai kor "legmodernebb elmélete", a relativitás-elmélet verifikálja és teszi kötelezővé...
Ptolemaiosz világmodelljének szimulációja:
*
1 megjegyzés:
Természetesen a "világmodellek szintje" messze alatta marad a Látás szintjénél: ott, ahol Látás és Tudás áll fenn, a világ keletkezésére és pusztulására, a múltra és jövőre vonatkozó minden spekuláció, és az ezekre vonatkozó minden kérdés értelmetlen, időpazarló és felesleges...
Hiszen a világ, a kozmosz: egyetlen Tudat.
Amiről a bejegyzés szól, az azoknak az "álmosaknak a külön-külön kis világa" (Hérakleitosz), akik még a kettősségekben, "kintben" és a "bentben" gondolkodnak, és a világtól független "én-tudatban" élnek, mint "valóságban"....
Megjegyzés küldése