Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

A 'kenózisz' fogalmáról

*


A 'kenózisz' szó (lat. "inanitio, exinanitio") ürességet jelent, annak az önkiüresítés, önkifosztás értelmében véve (vö. szatipatthána). Ez azt jelenti, hogy életünkben minél nagyobb teret biztosítunk Isten akarata számára. (Emlékezzünk: Ex Deo nascimur, in Christo morimur, per Spiritus Sanctum reviviscimus, tehát: "Istenből születtünk, Krisztusban halunk meg, és a Szent Szellemben támadunk fel".)

Negatív útja a saját akarat (vágyak, reflexek), és az elképzelések föladása (vö. Brhamadzsála-szútra).

Pozitív útja az Isten akaratával való teljes azonosulás, az önalávetés, a legkisebb részletekig elmenően (vö. pl. Nagarjuna).

Mindkét út egyetlen helyes eredményhez vezet: az "én" teljes felszámolásához.

A Középső Út pedig ezek egyidejű kontemplációja.

Célja - mint minden valódi praxisnak - az Istennel való egyesülés, eggyé válás, vagyis hogy minden "mástól" elválasszuk tudatunkat, lelkünket.

"A klasszikus jóga alapgyakorlata és végcélja a teljesen kiüresített, tárgyától fosztott tudat szemlélete, vagyis a szamádhi. Ehhez az anyagi tudatfolyamatokat ki kell küszöbölni. Patandzsali is ezt a definíciót adja: „A jóga a psziché (csitta) tevékenységének legyűrése.” [*183] (Jóga-szútra I.2.) Az eképpen elkülönültségében is megtapasztalt, „tiszta” tudat az indiai lélek, az átma (önmaga) (...)."

Ez a valódi önmegvalósítás is; tehát közel sem az, amit ma oly sokan annak vélnek. Amit ma legtöbben annak tartanak, az éppen hogy az 'én' és az 'enyém' egomániás elképzelései által táplált illúzió fenntartása, további generálása.

Az elkülönültség eszközéről így ír az Evangélium: "Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot." (Mt. 10.34) "Az a legteljesebb béke, ha levágják, ami beteg, és elkülönítik, ami viszályt kelt. Hiszen csak így egyesülhet a menny a földdel." - írja Aquinoi híres Máté Evangélium-kommentárjában, a Catena Aurea-ban. "Arra emlékezzünk tehát, hogy az Isten szavát (Logosz, Dharma) jelképezi a kard."

Az önkiüresítés jelképe a tükör (vö. 'tükörszerű tudat'), mely - ha tökéletesen tiszta - teljesen eggyé válik a befogadott képpel, és így már létrejön az Egység.

A keresztény misztika és aszketizmus központi fogalma, de valójában a Híd minden tradíció doktrínája között.

*

Nincsenek megjegyzések: