A Madhyamaka és a fraktálkozmológia

*

Érdekes metszéspontra bukkanatam a mahajána buddhizmus középút-tana (az ürességről szóló doktrína), és a modern káoszelméleti eszmék között.

Mit mond Nagarjuna?

Hogy sem a nirvána, sem a szamszára nem bír önálló léttel (mint pozitív és negatív "fázisok"), azok függésben állnak (kétféleképpen is üresek), és ezért egyik sem jelenik meg valójában: ami megjelenik, a kettő határfelülete, a függő keletkezés (ps), ami maga az Üresség.

A kulcsszó itt még nem is az üresség, hanem a határfelület. A fraktálokat vizsgáló kutatók sokszor használják ezt a szót, és régóta ugyanerre a következtetésre jutottak: nem az a kérdés, hogy meddig tudjuk előre jelezni az időjárást (tehát hogy léteznek-e fázisok, pl. jégkorszak, felmelegedés, stb.), hanem az, hogy létezik-e egyáltalán időjárás mint olyan, vagy csupán fázisátalakulások sorozatát látjuk, ami léptékfüggetlenül skálázható? A helyes válasz feltehetőleg az utóbbi. Azt találták, hogy minden jelenség ugyanazokat a mintázatokat követi, tehát csakis ez a mintázat a valóságos dolog, amit csupán mi ruházzuk fel fogalmakkal (pl. tőzsdei árfolyamok, szívritmus, földrengések, populációk, családfák, sors-események, stb.).

Mi is ez a "mintázat"?

Nem lehet pontosan meghatározni: olyan attraktorokról, fraktálokról, végtelen törtdimenziójú logaritmusokról, nemlineáris mintázatokról van szó, mely természeti törvényszerűségnek tűnik, de igazi neve nincs. Ami összeköti a káoszelméletet a buddhizmussal, az pontosan az a pont, amikor egy különös attraktor vizsgálatakor (pl. Poincaré-térképre való leképezésekor) feltárul, hogy a dolgok pusztán neveik által azok, amiknek tartjuk őket: mentális elképzelések, melyek alatt egy mélyebb valóság húzódik meg, ami minden végtelenül kicsi részlete magában hordozza a teljes mintázatot (hasonlóan a hologramhoz).

A buddhizmus ezt a mintázatot Tiszta Tudatnak nevezi, vagy Nagy Ürességnek, melyek ugyanannak a dolognak a különböző aspektusú nevei. A buddhizmus szerint is csupán határfelületek jelennek meg körülöttünk, nem valóságos dolgok, hanem fogalmi nevek és formák.

(...)

Mi köti össze a távoli galaxisokat a múlt heti lottószámokkal? Vagy éppen a szamszárát a nirvánával? A tudat, mely felfogja, és nevekkel ruházza fel őket. Az a tudat, mely megérti, hogy a galaxisok spirálkarjainak geometriáját, a gravitációból eredő bonyolult mozgásokat, a lottószámok utolsó százéves történetének sorrendjét és a lélegzetvételt ugyanazok a matematikailag is leírható, egyszerű szabályszerűségek határozzák meg.

Mely szabályszerűségek azonban szintén függésben állnak, tehát szintén üresek.

Ez igaz a szamszára és a nirvána közt fennálló különbségre is: pusztán a konvencionális gondolkodás, az elfedettségben álló létrégió (samvritti-satya) határfelületén beszélhetünk a kettő közötti különbségről, a valóság szerint azonban - ha kiiktatjuk ezt a határfelületet (ps) -, mindkettő természete azonosnak mutatkozik.

Amit elmulaszt a fraktálkozmológia és a káoszelmélet megállapítani az az, hogy mondjuk egy "kör" ugyanolyan bonyolult és ugyanolyan egyszerű egyszerre, mint pl. egy "Mandelbrot-halmaz", és hogy a fraktálok, logaritmusok, attraktorok és egyéb matematikai jelenségek is pusztán egy nagyobb, ontológiai hologram részei.

Ez a "hologram" pedig a Tudat.

*