Határtalanság és végtelenség

*

A Teljesség: akár az Üresség.

道德經, 45

(...)

A metafizikai Üresség ("kha", "sunyata"), legyen az térbeli vagy ontológiai értelmű, két legfontosabb alaptulajdonsága a határtalanság és végtelenség.

A szanszkritban leginkább két olyan fogalom van, ami a végtelenhez és a htártalanhoz kötődik: az "aditi" és az "anantá" kifejezések.

Az aditi ("a-di-ti") a "határtalanság, a határtalan, teljesség, befejezettség, Föld, végtelenség, hiány, beszéd" jelentéssel bír. Etimológiailag az "a" fosztóképző utáni "diti" a kettősségre utal (ld: pl. "dvaita"; ang. "duality").

Az "anantá" jelentése "végtelen", "égbolt", "világmindenség". Az "an"-fosztóképző utáni "antá" a "vég, határ, halál, szél, természet, hajlam" jelentéssel rendelkezik.

Mindkét terminus többet tartalmaz annál, mint ami felületesen látható belőlük: a határtalan ("aditi") egyúttal arra is utal, hgy a végtelenség egyszerre foglalja magában a végleteket (ezért vég-telen): a teljességet és a hiányt is (ami egyfajta ürességként is érthető), a "határtalanságot" és a "befejezettséget", megvalósítva ezzel az ellentétek egybeesése metafizikai doktrínájának a filozófiai ősszavakban fellelhető maradványát.

Az anantá terminus "antá" utótagjának "természetként" való értelmezése arra emlékeztet, hogy a világmindenség "alapszerkezete" természetnélküli (1) ("anantá"; erre hívja fel a figyelmet Anaximandrosz is, amikor az "apeiron"-t, ami megfelel a szanszkrit "anantá"-nak, végtelennek, nem csak úgy "definiálja", mint ami "a" definiálhatatlan ("egyike sem az úgynevezett elemeknek"), hanem azt a világ Princípiumaként ("Arkhé"), igazi természeteként nevezi meg (hasonlóan a Nirvána a Buddha által kifejtett leírásához és a "negatív teológiához"); de így tudja Parmenidész is, amikor a tapasztalatilag felfogható, esetleges és konvencionális világot megkülönbözteti az Igazságtól, a Valóságtól, mert az előbbiben megjelenő dolgok mentesek (üresek) a realitástól).

Az ősi nyelvekben egyébként általános, hogy a ma ellentétesként rögzült szavak eredetileg egyetlen szóban öltöttek formát.

A mahajána-buddhizmus és az advaita-védánta szintén részletes filozófiai elemzéseket alkotott a coincidentia oppositorum tapasztalati-tapasztalatfeletti leírásának kivitelezésére, amit oly' szemléletesen őriz a szanszkrit nyelv e két mély, nehezen megélhető és szép kontemplációs tárgynak is tökéletesen megfelelő terminusa.


_____________________

(1) Itt azonban fel is merül egy paradoxon: a világ alaptermészete az alaptermészet-nélküliség; arról csak az az igaz megállaíptás tehető, hogy semmilyen igaz megállapítás nem tehető róla.

(...)