Cantor végtelen-elnevezéseinek analógiája a Yogacara-ban

(...)

Cantor háromféle "végtelent" (gr. "apeiron") különböztetett meg egymástól, melyek jól láthatóan illeszkednek a Jógacsára létrégiók fogalmaihoz:

Képzelt-jellegű alaptermészet (parikalpita-szvabháva) :

- apeiron ("határtalanság", úgy mint "tapasztalhatatlanság", "meghatározottság hiánya")
- potenciális végtelen
- végtelenül változtatható végesség- syncategorematicen infinitum

Függő-jellegű alaptermészet (paratantra-szvabháva):

- afóriszmenon (mint "határolt egység")
- aktuális végtelen
- végtelenül változtatható végtelen
- categorematice infinitum (transzfinitum vagy suprafinitum)

Abszolút-jellegű alaptermészet (paramártha-szvabháva):

- abszolútum (lat. absolutus, ti. "feltétlen, korlátlan, önálló, tökéletes, teljes")
- abszolút-aktuális végtelen
- infinitum simplex
- Ómega-végtelen

Ez természetesen jóval több, mint puszta "analógia": Cantor kíválóan olvasott szanszkritul, ógörögül, héberül és latinul, tehát kutatásai során tisztában volt az ősszavak elementáris jelentéseivel, eredeti, tiszta tartalmaival: emellett intuitív módon jutott el a Mahajána-buddhizmus ontológiai alapjaihoz, noha annak talán nem volt tudatában (azt viszont mindig is sejthette, hogy a matematika bizonyos kulcskérdései filozófiai-teológiai aspektusokkal rendelkezik).

E két tényező együtt tette újra lehetővé (Eukleidész után évezredekkel), hogy filozófiai-ontológiai kérdéseket "matematikai" alapon lehessen kutatni.

Segédlet a végtelen-probléma megértéséhez:
http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00001/pdf/20030704121107.pdf

(...)