Az az üresség, ami az üres poharat jellemzi mint üres intervallumot, és az az üresség, ami a Kerékagy üressége, bár a puszta fizikailitás szintjén azonosnak tűnik, nem ugyanaz az üresség.
A Kerékagy üressége "átlényegült üresség" - a "tér" transsubstantiatio-ja: a "mozdulatlan mozgató", megnyilvánulása a mozgatott által, továbbá az axis mundi középpontjának valóságos képmása: a Centrális Pont (bindu) "térbeli kiterjedése".
A Kerékagy Centrális Üressége, a küllők közötti üresség és a kerék pereme és a kerékagy közti üresség - bár kiterjedésük létmódja már "átlényegült üresség", köztük hierarchikus viszony áll fenn, amennyiben a Kerékagy a Princípium, "amiből" a dolgok erednek, a Küllők a Potencialitás, "amilyen módon" léteznek, a kerék pereme pedig az Aktualitás vagy Megnyilvánultság, a létmód világa, "amivé" a feltételek során a létezők "létesülnek".
*
Ez analóg az önkiüresítés ("exinanitio") teológiájával is: az Igazság csak mindentől kiüresedve jelenhet meg a megtestesülés során: Isten kiüresítette önmagát és szolgai alakot vett fel, ezzel lett testté az Atya: az Emberfia pedig ugyanígy kiüresítette magát önmagától: ezzel lett Szellemmé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése