* * *
A ma embere - a legtöbb esetben - képtelen az együttérzésre.
A maximum, amire képes, az az intenzív, érzelmi szintű sajnálat, szánalom, félelem és tehetetlenség, amit egy-egy élmény vált ki belőle, legtöbbször persze azok sem emberekkel kapcsolatosak, hanem állatokkal.
Pedig az "együttérzés" eredetileg nem pusztán érzelmi aktus, hanem elsősorban értelmi képesség volt: semleges neutralitása magában foglalta a közönségesen mind a "pozitívnak", mind a "negatívnak" tartott élményeket is.
De ez már a múlté: kár, hogy erre ma csak maroknyian emlékeznek.
Ami mára maradt belőle, az csupán paródia.
* * *
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése