Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek

- Samvritti-satya

- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

*

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában.  Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.

Agnosia

A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."

Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.

*