A költészet napja

*

A poltikához, és a hétköznapi emberek hétköznapi világához, melyben az Igazság elrejtőzködve van jelen, és nem mutatkozik meg mindenki előtt nyilvánvaló módon, hanem úgy jelenik meg, hogy a tanulatlanok a kötelet vélik kígyónak, aképpen kell viszonyulnunk, mint a Filozófus Király, aki  a Szent Fa árnyékában egyedül csak kozmikus alapelveket és az isteni elme ideáit ismeri el létnek, Önmaga lelkének megtisztításával és nemesítésével foglalkozik, és ugyanakkor szabad, bármit megtehet, mert tudja, hogy bármit is tesz, nem cselekszik; mindenkit szeretettel és együttérzéssel ölel át: a nép egyszerű dolgait  pusztán a tudatlanság árnyékának tekinti, vásári mulatságnak tartja, melyek nemtelen élvezete és habzsolása után zúg az ember feje, görcsöl a hasa, és eltunyul a lelke.

A tudatlanság árnyékaival ugyanakkor szüntelenül háromféle karddal kell harcolnia, melyek nevei: a "Fényességtartó", az "Árnyékörökös", és az "Éjjeltapasztaló".

Az elsőt nem látod, láthatatlanul hatol át mindenen; a második megpendül és hangot ad, de sebet nem ejt, alakját ennek sem látod; a harmadik árnyéka csak nappal látható, csillogása akkor sem, de éjszaka csillog, árnyéka ugyanakkor észrevehetetlen.

Embert egyikkel sem tud ölni, mégis, az egész világ meghódol erejük és hatalmuk előtt, és időtlen-idők óta a birtokában vannak mindenkinek, aki az Örök Filozófia szerelmese.

*

Mindezek megértése és befogadása után nincs más dolgod, mint hogy távol a tömegtől és a mindennapok zajaitól, 
keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés, és mondd:

"Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt."

_______________________

*