# 507

*

Van két filozófiai eszmerendszer, mely a téridőbeli távolságok ellenére szoros rokonságban állnak egymással: ez a szolipszizmus és a yogacara eszméi. Még csak szakavatottnak sem kell lennie a figyelmes szemlélőnek ahhoz, hogy a közös nevezőt azonnal észrevegye a két idealista rendszerben.

Mégis, szinte akárhol olvasunk a yogacara-rendszeréről, majdnem minden esetben periodikusan és szinte kötelezően megjegyzik a szerzők, hogy "a yogacara nem állítható analógiába a nyugati szolipszizmussal", vagy hogy "a yogacara nem tévesztendő össze a szolipszizmussal".

Mindig elgondolkodtat ez a magabiztos kijelentő-mód. Nagyon érdekes továbbá az is, hogy általában itt meg is állnak, és egyetlen szóban sem fejtik ki, hogy vajon mit is értenek (nyugati) szolipszizmus alatt, és hogy pontosan miben is áll ez a nyilvánvaló különbség pl. a yogacara és a szolipszizmus között, ami miatt "nem áll fenn analógia a kettő között". Ez igen rejtélyes és érdekes dolog.

Amala-vijnana, Regnum Dei

Ha ugyanis a szolipszizmust helyesen fogjuk fel, semmiféle ellentmondást nem találunk közte és a yogacara között, és a két eszme természetesen igenis analóg egymással. A látszólagos különbség talán abból ered, hogy a yogacara túljut a szubjektum alap-létállapotán, amit a populáris szolipszizmus mindig túlhangsúlyoz és félremagyaráz, és a yogacara azt egyébként mintegy evidens kiindulási alapként definiálja, miközben a végső valóság realizálását tűzi ki célul, és a tudat valódi természetét mutatja be, melyet éppen eme realizációkba beavatást nyert gyakorlók tártak fel és írtak le tanítványaiknak. Akárcsak Jakob Böhme, Tauler, Suso, vagy Eckhart.

A nyugati szolipszizmus - ha mentes mindenféle sallangtól és torzítástól - emellett magas filozófiai és teológiai nyelvezetével és léttapasztalataival az intellektust készíti elő a realizációhoz. Bizonyos szempontból tehát szerintem az egyik dolog előfeltétele a másiknak (tehát a szútrák meditációs-kontemplációs útmutatóként való olvasása és beépítése a meditációs praxisba, és az idealista filozófusok műveinek elmélyült tanulmányozása, elemzése).

(...)

Ide tartozik, talán nagyon is szorosan, és ugyanakkor az is legalább olyan érdekes, hogy a szolipszizmussal foglalkozó művek szinte semelyike sem ejt szót a yogacara filozófiai rendszeréről, nem tér ki a német idealizmus nagy alakjaira, sok megállapítást nem tesznek idézőjelbe, és hiányoznak a primer szakrális szövegkre való hivatkozások is. Vajon minek tudható be ez az egymásról tudomást sem vevés, ez a szemellenzősség?

Valószínűleg ennek ugyanaz az oka, mint annak, hogy az un. "buddhisták" szitokszónak tekintik a szolipszizmus és az Önmaga szavakat (aminek pedig csupán az az oka, mint arra Fichte is rámutat, hogy képtelenek az Önmaga vagy az Én szó mögé más tartalmat gondolni, mint egy megvetendő, egoista nem-létező entitást, egy nem-ént): tehát ez a közös ok nevezetesen az, hogy szinte kivétel nélkül minden iskola szeretné az igazság kizárólagos letéteményesének tekinetni magát - még csak nem is tudatosan elkerülve így az Igazságot magát.

Sacra Doctrina

De minket nem ez a pszichológiai-művelődéstörténeti aspektus érdekel, hanem a számos ponton létező, konkrét analógiák a két filozófia között.

Mindenek előtt lássuk, mi a pontos meghatározása a yogacara szóval jelölt eszmerendszernek, majd nézzük meg ugynezt a szolipszizmus esetében.

Előadásvázlat (részlet, bevezető)

*