. . .
A dolgok ürességtermészetének felismerése annak a tudat-folyam(at)nak a megfordítása, ami által az ürességben dolgok bukkannak fel, nem pedig a "dolgoknak az átalakítása", hiszen nem valóságosan léteznek ezek a "dolgok", következésképp nincs "mit" át-alak-ítani.
A tradíciók egyetemes doktrínáiban található "kezdeti ősüresség" így nem abban az értelemben Kezdet, hogy már időben elmúlt, hanem abban az értelemben, hogy - mint ahogy egy kör bármely pontja egyszerre kezdő- és végpont is - magában hordoz mindent - és ez a valóságak megfelelően így van most is.
Ha ennek látása feltárul, akkor a dolgok ontológiai létmódja alakul át: a létrégiók lesznek egymásba-járhatók, egymásba transzformálhatók - mint Platón (és eredetileg Hérakleitosz) barlanghasonlatában.
Tehát ami a minket körülvevő, hétköznapi szinten és tapasztalati úton megragadható Kozmosz létmódját illeti: a valósághoz mint Léthez szervesen hozzátartozik a nem-valóságos is mint létmód és létszerkezet.
Vagy másképp: "Az Én (Önmaga) nem-énként (nem-Önmagaként) tárul fel" - írja Heidegger. Ez pont ugyanez.
Ez azt is jelenti, hogy majdnem az összes Buddha-beszéd magyar fordítása, ahol az ontológiai értelmben vett Önmaga(ság)-ról szó van, revízióra szorul.
Pl. alig van, aki értené, mi a különbség az "eauton" (lat. 'ipsum') és az "ego" között.
. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése