Heideggert eddig lehetett érteni és nem-érteni; ismerni és nem-ismerni.
Ma már "elviccelni" és "lefitymálni" is lehet.
Pedig amit ő tett, restaurációs kísérlet a filozófiában: a minimum a szavak értelmének helyreállítása-, a maximum a megfelelő szellemi bázis kereteinek vázolása volt, az alapokig való vissztekintés révén.
A 'Lét és idő', a 'Metafizika alapfogalmai', az 'Útjelzők': restauráció-vázlatok, melyek tartalmi elsajátítása - kevés kivételtől eltekintve - szükséges előfeltétele a modern ember szellemi útjának.
És mivel Heidegger tudta és látta, hogy nem lehet filozófusnak nevezni azt, aki nem látja be a filozófiai rendszerek önellentmondásait, a lényegi kérdéseket nem is kísérelte meg megválaszolni, hanem nyitva hagyta azokat, és az olvasóra bízta őket - amit tehetett az az volt, hogy felvonultatott néhány paradoxont a Lét és a létmódok kérdését illetően.
Ez lehet Heidegger lényeglátó gondolkodásának - és tájékozódási pontokká váló - adekvát értelmezése.
Nem több - de nem is kevesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése