(…)
1.
Ha minden, ami megjelenik, szimbólum, akkor felmerül a kérdés, hogy mi a szimbolizált?
2.
Ha minden szimbólum, és a szimbólum „összekötő jel”, akkor felmerül a kérdés, hogy mit jelez minden megjelenő dolog? Valójában „mi” jelez „mit”?
3.
Ami formaként megjelenik – egy szerkezet: structura, ami eredetileg „összeköttetést” jelent. Ami megjelenik, szerkezetéből és létmódjából adódóan tehát összeköttetést biztosít „valamik” közt. Mi az, amit a megjelenő forma a világ alapszerkezetéből adódóan összeköt? A tudat jelenvalóléte? És „miket” köt össze? Egy igazabb világot egy hamisabbal?
4.
És ha a jel feltárultsága létrejön a szimbólum megértése (a formának, mint ideának mint alaknak, - jellegnek, - tulajdonságnak - fénylő ragyogásnak) révén – eltűnik a reális különbség a szimbolizált és a megjelenő között, még ha a kettő különböző is marad
4/a
Vagy a viaszpecsét lenyomata és a pecsétnyomó vajon nem ugyanaz a dolog-e – az igazságnak (valóságnak) egymástól való függőségbe vetett megnyilatkozása? S e kettő megkülönböztetése nem illúzió, játék és képzelődés egy olyan valóságban, ahol minden pusztán csak tudat?
5.
Az üresség és a forma: egyszerre létezők és nem-létezők – egyszerre feltárultak és rejtőzködők: nem mondható róluk, hogy egyik „van”, vagy hogy „nincs”. Egyszerre vannak is és nincsenek, és egyik sem. Tertalemma: Nagarjuna.
6.
Fénylő megjelenés és üresség – ez az elrejtett feltárulkozás.
7.
A feltárulkozásnak eme rejtőzködő módját látja el tudatunk formákkal, és ezt nevezi el „valamiknek”, egymástól függő árnyképekként… És ha ez így van, akkor bár tengernyi forma is megjelenhet, valójában csak egyetlen dolog jelenik meg.
8.
Minden kontempláció valójában ürességkontempláció, ahol az alany üressége és a tárgy üressége (a kettőségtől való mentesség értelmében) ugyanaz, mint a formák és a Kezdet üressége.
9.
Hérakleitosz: „közös a kezdet és a vég a kör kerületén”. (fr. 103)
(…)
1.
Ha minden, ami megjelenik, szimbólum, akkor felmerül a kérdés, hogy mi a szimbolizált?
2.
Ha minden szimbólum, és a szimbólum „összekötő jel”, akkor felmerül a kérdés, hogy mit jelez minden megjelenő dolog? Valójában „mi” jelez „mit”?
3.
Ami formaként megjelenik – egy szerkezet: structura, ami eredetileg „összeköttetést” jelent. Ami megjelenik, szerkezetéből és létmódjából adódóan tehát összeköttetést biztosít „valamik” közt. Mi az, amit a megjelenő forma a világ alapszerkezetéből adódóan összeköt? A tudat jelenvalóléte? És „miket” köt össze? Egy igazabb világot egy hamisabbal?
4.
És ha a jel feltárultsága létrejön a szimbólum megértése (a formának, mint ideának mint alaknak, - jellegnek, - tulajdonságnak - fénylő ragyogásnak) révén – eltűnik a reális különbség a szimbolizált és a megjelenő között, még ha a kettő különböző is marad
4/a
Vagy a viaszpecsét lenyomata és a pecsétnyomó vajon nem ugyanaz a dolog-e – az igazságnak (valóságnak) egymástól való függőségbe vetett megnyilatkozása? S e kettő megkülönböztetése nem illúzió, játék és képzelődés egy olyan valóságban, ahol minden pusztán csak tudat?
5.
Az üresség és a forma: egyszerre létezők és nem-létezők – egyszerre feltárultak és rejtőzködők: nem mondható róluk, hogy egyik „van”, vagy hogy „nincs”. Egyszerre vannak is és nincsenek, és egyik sem. Tertalemma: Nagarjuna.
6.
Fénylő megjelenés és üresség – ez az elrejtett feltárulkozás.
7.
A feltárulkozásnak eme rejtőzködő módját látja el tudatunk formákkal, és ezt nevezi el „valamiknek”, egymástól függő árnyképekként… És ha ez így van, akkor bár tengernyi forma is megjelenhet, valójában csak egyetlen dolog jelenik meg.
8.
Minden kontempláció valójában ürességkontempláció, ahol az alany üressége és a tárgy üressége (a kettőségtől való mentesség értelmében) ugyanaz, mint a formák és a Kezdet üressége.
9.
Hérakleitosz: „közös a kezdet és a vég a kör kerületén”. (fr. 103)
(…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése