*
A Buddha így szólt:
"Éppúgy, mint egy ember, aki haladna egy vadonbéli csapáson, megpillantana egy régi ösvényt, egy régi utat, amelyen letűnt korok népei jártak. Követve ezt, megpillantana egy régi várost, egy régi fővárost, amelyet letűnt korok népei laktak, a pompás parkjaival, ligeteivel, tavaival, fallal körülvéve. Majd menne a királyához vagy a király miniszteréhez, mondván, ’Uram, tudnod kell, hogy mialatt egy vadonbéli csapáson haladtam, megpillantottam egy régi ösvényt… követtem… Megpillantottam egy régi várost, egy régi fővárost… a pompás parkjaival, ligeteivel, tavaival, fallal körülvéve. Uram, építsd újra azt a várost!’ A király vagy a király minisztere újraépítené a várost, és így az később hatalmas, gazdag, sűrűn lakott, kiteljesedett és virágzó várossá változna. Ugyanígy láttam én is egy régi ösvényt, egy régi utat, amelyen letűnt korok Helyesen Megvilágosodott emberei jártak."
_____________________
Egyetlen, ősi út van tehát. Így aki ismeri ezt az utat, az ismeri a Tant; és aki ismeri a Tant, az ismeri minden vallás vagy tradíció doktrínáját is, mert egyetlen tanítás létezik, mégha azt jelenleg például "buddhizmusnak", "kereszténységnek" vagy "hinduizmusnak" is nevezik az emberek.
A "nem-én", az "üresség" és a "négy nemes igazság" vagy a "függő keletkezés" tanításai meglelhetők minden tradícióban: azok nem a buddhizmus sajátjai, csak máshol más a "nevük".
Úgy kell ezt elképzelni, hogy ahogyan az összes, különböző mélységű és alakú tóban másképp és másképp visszatükröződő fény is ugyanabból a Napból ered, úgy ered a különböző tradíciókban megnyilvánuló Tan ugyanabból az Igazságból.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése