*
A Szabadság: Tudás.
Csak egy megtévesztett világi gondolhatja azt, hogy a "szabadság" azt jelenti, hogy a külső körülmények feltételeit hozzáidomítjuk az akarat és a vágy mulandó, vélemény-alkotta-világához. Nem attól lesz szabad valaki, hogy "jogait" a extremitás szélsőségeiig kiterjesztjük: attól az a valaki csupán a vágyait és akaratát gyakorolhatja szabadon, korlátok nélkül nyüzsöghet és szaporíthatja tetteit - ám valójában tudatlanságának rabságában marad, ami igaz Önmagát, az igazi Valóságot illeti, és eme öntudatlan rabság hajszolja akarata és vágyai karjába, azt gondolván: "én cselekszem".
Az igazi Szabadság - belső lényegünk Forrása eredetének ismerete. Hogy a Teljesség ott rejtőzik legbensőnkben: nem része a külső világnak, de még pszicho-mentális identitásunknak sem, miközben "másságában" minden "az" is egyben.
A Szabadság csakis az "illúzióktól" való szabadság lehet, aminek elérése kizárólag belső, szellemi út: nyugalom, nem-nyüzsgés. A belső korlátok felszámolása, nem a külsőké. Önmagunk megismerése, nem a "világé".
Ez a Szellemi Út bárhol, bármikor, bármilyen körülmény közepette gyakorolható, mert mindentől független, ami látható, tapasztalható, érzékelhető, létező.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése