A Tan átadásáról

*

Az utóbbi időben több ízben felmerült körülöttem - néhány emberben - a kérdés, hogy lehet-e a Tan átadásáért pénzt kérni, és ha igen, mennyit, milyen célra és milyen formában.

Bennem mindeme kérdésekre evidens a válasz.

Nem.

Semmilyen ürüggyel pénzt elfogadni a Tan átadásáért soha, sehol nem lehet.

Az ugyanis, hogy egy ember elmondjon a valóságról egy bizonyos tudást egy másik embernek, nem pénz kérdése, hanem alkalomé.

Az alkalom pedig mindenhol adott lehet, ahol le lehet ülni, nyugalom és csönd van. Vagy ahol nincs csönd, zaj van, de le lehet ülni. Vagy ahol nem lehet leülni, de csönd van.

Ez pedig adott esetben lehet otthon, egy kocsmában, az erdőben kiránduláskor, munkahelyi értekezlet után hazafelé, vagy a metróban beszélgetve is, nem csak egy tanteremben.

Vagy úgy, olyan spontán és természetesen lezajlódva, mintha két madár énekelne egymásnak.

*

A Tan éltet, nem pedig arra való, hogy belőle anyagi értelemben éljünk. Vagy hogy visszaéljünk vele.

Ha egy beszélgetésért, amit a barátoddal folytatsz, akárhol is, nem kérsz pénzt, akkor a Tan-beszédért még annyira se jusson eszedbe pénzt kérni, még idegenektől sem.

Ha pénz kell, dolgozz, mindegy, mit csinálsz: attól még taníthatsz, fizetség nélkül.

Ha a Tanból akarsz pénzt, állj ki, és koldulj.

De előbb szellemben legyél szegény.

*

Számomra ebből az elvből bármennyit is feladni annyi,

mint az egész Tant feladni.

Te se add fel, kérlek.

*

*