"A megnyilvánultnak oka van, nem örök, nincsen jelen mindenütt, tevékeny,
sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől.
sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől.
A megnyilvánulatlan ennek fordítottja.
A megnyilvánult három minőséges, nem elkülönülő, tárgyi,
egyetemes, öntudatlan és termékeny.
Ilyen az Ősanyag is. Az Ember ennek ellentéte, de hasonlít is hozzá."
(...)
Ahogyan a táncosnő tánca végén a színpadról lelép, ugyanúgy eltűnik a
Természet is, ha az Embernek megmutatta önmagát.
Úgy gondolom, nincs a Természetnél szemérmesebb.
Amint észreveszi, hogy meglátták, nem kerül többé az Ember szeme elé.
Ezért nincs, ki megkötődjön, szabaduljon és vándoroljon.
A különféle dolgokban megnyilvánuló Természet vándorol, kötődik és lesz szabaddá.
A Természet önmagát hétféle formával köti meg,
s egyetlen formával megszabadul az Emberért.
(...)
"Csakis így, a valóság gyakorlása által születik meg a maradéktalan,
tévedhetetlen, letisztult felismerés:
„Nem én vagyok, nem az enyém, nem ez az Én!”
Ezek után a biztos alapra lelt Ember színjáték nézőjeként szemléli a Természetet.
Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti."
Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti."
Sāmkhya karika (részletek)
*
A felvételeket a Felső-Mátrában készítettem.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése