"Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű
vagy szolga, a legfelső célhoz jut el"
Bhagavad-gítá, IX.32.
*
"Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés oka." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetése." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út." Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit."
Majjhima Nikāya, 2.
Majjhima Nikāya, 2.
*
" - A megszabadulás után vágyakozónak meg kell-e ismernie a [mindenséget alkotó] princípiumok (tattvák) természetét?
- Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, s megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni. Amit tennie kell, az az Önvalót eltakaró valamennyi kategória elutasítása. A világra úgy kell tekintenie, mint egy álomra." Sri Ramnana Maharsi
- Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, s megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni. Amit tennie kell, az az Önvalót eltakaró valamennyi kategória elutasítása. A világra úgy kell tekintenie, mint egy álomra." Sri Ramnana Maharsi
*
Aki az Igaz Hagyományt követi, az valójában az Igaz Tant követi.
E kettő valójában egy: mentes a kasztoktól, mentes a rasszoktól, mentes az egótól,
ahogy a folyók is nevüket vesztik, mikor a tengerbe ömlenek;
mentes az egyéni vélemények és a politika, a történelem világától,
mert a hétköznapi tudat által tapasztalt világon túlra, az Igazságra mutatnak.
A kasztok, a rasszok, a vélekedések, a politika, a történelem, az egó: táncoló árnyékok, korom és füst a barlang falain.
A múltba révedezés, a jövő illúziói, az ellenségképek, az intolerancia, a horizontalitás világához való ragaszkodás: mérgezett tövisek a tudatban.
A Tan ezek meghaladása; egyetlen Célja a kötöttségek eloldása, a tudatlanság és a szomj kioltása.
A Tan - Csend és béke, mely bárhol, bármikor realizálható.
Nem dogmák és intellektuális tantételek szőrszálhasogatása, filológia, üres és sablonos filozófia, hanem cselekvés.
Nem dogmák és intellektuális tantételek szőrszálhasogatása, filológia, üres és sablonos filozófia, hanem cselekvés.
A Tan a tudat megtisztításának az útja, Önmagunk igaz megismerése.
A Szent szövegek, a Dharma a tanítás útjelzői - nem az ember-alkotta dogmák.
Aki ezzel hadban áll, önmagával áll hadban.
*
9 megjegyzés:
Kedves Ákos!
Köszönöm a megjegyzést!
Mind közvetlen beszámolók, mind a saját tapasztalataim alapján magam is úgy látom, hogy jó ideje a László András által egy - a Tradíció Évkönyv-beli - tanulmányában kifejtett, a szektákra-szektarianizmusra jellemzők érvényesek már magára a "magyar tradicionális iskolára" is - nem beszélve számos önellentmondásról, ami jól bejáratott sablonjaikat és eszméiket illeti azon köröknek, melyek hozzájuk tartozóknak vallják magukat.
(Ezek az önellentmondások természetesen "csak" az autentikus szentiratok tanításainak és a Nemes Ösvény gyakorlásának fényében tűnnek fel, és mivel azokra a legritkább esetben hivatkoznak, sokszor észrevétlenek maradnak eme következetlenségek a követőik előtt - természetesen tisztelet az üdítő kivételnek, mely mindkét oldalon - az iskolához tartozókénál és a követőiknél - megtalálható.)
Bizonyos szempontból nem önmagában a tradicionális iskolával van "baj", hanem azzal, hogy valójában mit közvetítenek ("egoista" és -szerintem- félreértett szolipszizmussal fűszerezett szélsőjobboldali politikai világnézetet, és mellesleg tanulmányok fordításait) ahhoz képest, amit közvetíteniük kellene (kizárólag a Dharma-t, és azok autentikus kommentárjait).
A tapasztalható radikalizálódás - pl. a Vona Gáborral való közös iskola létrehozása - fentiekre olyan hatással van, mint az olajé a tűzre.
Csak remélni tudom, hogy a Szent Tanítás győzedelmeskedni fog az egyéni vélekedések és ellenségeskedések felett, és hogy a valódi, közös Cél mindenki számára tényleg a Megszabadulás, a Felébredés lesz.
Békesség,
Szatori
Kedves Szatori!
Rávilágítana, hogy a tradicionális "iskola" egoista szolipszizmusa miben nyilvánul meg? (Egyébként az adekvátan értett és átélt szolipszizmus éppen az egoizmussal ellentétes irányú, gondolom ezért írta, h félreértett szolipszizmus)
Ami a politikát illeti, ezt véleményem szerint - és ezt több helyen is említik - egy sokadlagos, alkalmazott területként fogják fel, amely náluk abban nyilvánul meg, hogy eme területre is alkalmazzák azokat az alapelveket, amelyek alapvetően egy szellemi úton is elengedhetetlenek (pl. hierarchia, a monarchia, mint az Egység felé való orientáció, stb.), illetve amelyek a kozmoszra, a teremtett világra vonatkoztathatók és vonatkoztatandók. Éppen ezért sokadlagos terület, mert a Cél voltaképpen kozmoszfeletti, s az Abszolútum szempontjából valóban semmiség a politika, de a káoszhoz, a rendezetlenséghez képest, amely körbevesz minket, a rend, tehát tulajdonképpen a politika célja igen jelentős. Ezenkívül az "iskola" alapvetően tantrikus hozzáállásával is magyarázható a politikával való foglalkozásuk, melynek lényege a kiterjesztett megvalósítás, tehát hogy az ember életének ne legyen olyan területe, amely nem a megvalósítást szolgálja. És ráadásul politika és politika között is óriási különbségek vannak.
Az oldalhoz egyébként sok sikert, nagyon színvonalas!
Kedves Veratius!
Köszönöm a kérdést!
A "tradicionális iskola egoista szolipszizmusa" helyett jobb lett volna azt írnom, hogy "a magukat a tradicionális iskolához tartozók jelentős részének egoista szolipszizmusa", mivel a László András-féle tanítás sok esetben félreérthető, és sok esetben félre is értik azt. A félreértett szolipszizmus a tapasztalataim szerint könnyen egy eternalista, megalomániás, narcisztikus személyes attitűddé tud eszkalálódni, amiből hiányzik a tolerancia, a megértés mások felé, és a teljes alázat a Dhrama irányába - valamint a valódi önismeret. Egy konkrét példa: egyszer egy teázóban találkoztam valakivel, aki 10 éve hallgatja László András előadásait: amikor megkérdeztem, szerinte mi tartja fenn a kozmoszt, kikerekedett és értetlenkedő szemekkel magára mutatott, és csak annyit mondott, hogy "hát én". Természetesen ez az egy példa nem húzható rá mindenkire, de jól mutatja a problémát és annak természetét. A magyar tradicionális körökben ugyanis nincs kellően kihangsúlyozva, hogy a szolipszizmus, mint létállapot, egy kondicionált, és erősen korlátozott tudatállapot tapasztalata, mely éppen önnön kondicionáltságából és korlátozottságából ered, mely végtelenül meghaladható a függő keletkezés felszámolásával, amire maga a Dharma, a Tan irányul. Az igaz, hogy a kozmosz csupán a tudat által érzékelhető, de az nem, hogy ez a kondicionált alanytudat annak fenntartója: ha így lenne, meg tudná változtatni a kozmosz természetét, és mondjuk közvetlen hatással lehetne pl. a bolygók pályájára.
Innen tovább lépve, számomra érthetetlen, mi köze annak a Dharmának, mely fentieket tanítja, a politikához. Szerintem a politikának semmi köze a Dharmához, és jelentősége a szellemi úton egy tízes skálán 1-es. A legkomolyabb kommunista diktatúrában is el lehet jutni a szellemi úton keresztül megszabaduláshoz.
A "hierarchia, monarchia, az Egység felé vezető orientáció" - a Dharma szempontjából - szintén csak megtévesztő jelmezei a tudat játékának: senki nem gondolhatja komolyan, hogy 2012-ben van reális esélye annak, hogy újra császárság és kasztrendszer lesz civilizált társadalmakban (mert meg kell hagyni, ami 200 évvel ezelőtt jellemezte a világot, minden volt, csak áldásos - és ha úgy tetszik, Istennek tetsző - nem, nem beszélve a sok ezer évvel ezelőtti állapotokról [emberi jogok helyzete, az élet értéke, a nők és gyerekek helyzete, rabszolgaság, stb]).
A Tan független helytől és időtől, éppen azért, mert nem arra a tudatra irányul, mely képtelen meghaladni az érzékelhető világot, de ugyanakkor a nem-kettős Célban egybeesik a megnyilvánult kozmosz a metafizikai Abszolútummal: a hierarchia így csupán az elme játéka, és egy olyan hozadék a tradicionális doktrínákhoz, melyek eredetileg azt sokadlagos tényezőknek tartották a tudat művelés után.
A "tantrikus hozzáállás" szintén jól ismert válasz a fent vázoltak ignorálására, ugyanis a "megvalósítás" kizárólag a tudat belső megtisztulását és uralását jelenti: az pedig minimálisan sem "tantrizmus", hogy kiadványaiban - a magyar "tradicionális iskola" - Adolf Hitler horoszkópját teszi közzé, horogkeresztes zászló alatt pózoló tibetiekről készült fotók mellett. Így természetesen egy jól körülhatárolható csoport hatmillió tagjának kiirtása sem "tantrizmus": ezt jól mutatja például az, mi lett annak az "akciónak" az eredménye: minden, csak áldás nem.
Részemről semmi baj nincs azzal, ha valaki kasztrendszert vagy monarchiát szeretne 2012-ben, azt gondolva, hogy ő maga nem a legalsóbb kasztba lenne sorolandó és nem az egyszerű pórnép tagja lenne; tőlem lehet valaki antiszemita és rasszista ultrajobboldali is: de ezeket az eszméket alaposan meg kell különböztetni, el kell választani a Dharmától, a Szent Tantól, tehát mindattól, ami az IGAZI Metafizikai Hagyomány, mely - hasonlóan ahhoz, ahogy a tenger ízét is egyazon íz, a só íze hatja át - minden betűjében és tanításában egyedül a Megszabadulásra irányul.
Békesség!
Szatori
Kedves Szatori!
Kérdés, hogy mennyire hibáztatható/ hibáztatandó László András azért, mert páran/ sokan (erre vonatkozólag nincsenek adataim) félreértik azt, amit tanít. A szolipszizmus olyan, mint egy kés: lehet műtésre is használni szikeként, és lehet vele embert is ölni. Azokkal kapcsolatban, akik „ölésre használják”, vajon László Andrást terheli-e a felelősség? Véleményem szerint nem, ez egy olyan helyzet, ahol nincs felelős, hiszen aki igazán utánanéz és utánagondol annak, amit László András tanít a szolipszizmussal kapcsolatban, az nem fogja azt félreérteni. Aki pedig félreérti, az lehet, hogy nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, hogy felfogja a szolipszizmust, amiről az illető nem tehet (, László András pedig végképp nem).
Ami a politikát illeti, hadd szabadjon László András Tradíció és metafizika című művéből idéznem (talán nem veszi rossz néven tőlem a Kvintesszencia Kiadó és Horváth Róbert sem, aki a kérdéseket tette fel):
„- Néhány alkalommal említette, hogy az Ön spirituális útjának egyik döntő rítusa a politika. A politika funkciója Julius Evola életművében című tanulmányunkban megpróbáltuk kifejteni, hogy a „klasszikus” jobboldali politikai alapelvek radikális felvállalása valóban a mindenekkel és mindenkivel szembeni autokrácia, autonómia, önállóság és függetlenség kultusza, rítusa lehet. Egy cikkében Ön ugyanekkor azt mondta, hogy a politika, a politikai orientáció bizonyos esetekben „sötét veremmé” lehet, ahol tényleges értelemben semmi mást nem jelent, mint a létezői-léttel és – különösen – a létkénti-léttel szembeni „vanságba” való belemerevedést, bennmaradást.
Hogyan összegzi nagyon szigorúan metafizikai értelemben – és ezen a gyakorlati vonalon – a politikához való adekvát viszonyt?
- A metapoliticitás által meghatározott politicitás a metafizikai megvalósítás (tág értelemben vett spektrumában) értelmezhető rítust, ritualitást jelenthet. Magam is így fogom fel önmagam számára politikai orientációmat.
Itt a következő actitudinalitas-ról van szó: a mindent destruáló sötétség-erőkkel minden síkon, lét- és tudatszinten, minden irányban felveendő harcról kell beszélnünk: külső-belső, alsó-felső erőkkel szembesülünk közvetlenül vagy közvetve. Omnilateralis küzdelmet kell folytatnunk. A felső és benső és centrális az, ami igazán döntő, de a külső, az alsó, a perifériális sem elhanyagolható.
A legmagasabbrendű politicitás gyakorlatában való elmerülés is a samsárában való fokozott elmerüléshez vezethet (és rendszerint vezet is). Aki a politikába „belefelejtkezik”, az – elveszett. Ugyanekkor lehet és helyes politikával foglalkozni, elméletben feltétlenül, de a gyakorlatban is, ha politikafeletti reguláltság és kiegyensúlyozott mértéktartás (amihez az adekvát szélsőségesség a legteljesebben hozzátartozik) meghatározóan jelen van.
A metapoliticitás kettős jelentésű:
meta-politicitas (meta-politeia),
meta-apoliticitas (meta-apoliteia).
Ebből a kettős egységből következően a politicitás is, az apoliticitás is teljesen jogosult, és ha az egyik előtérbe jut, a másik háttér-jelenlétére is szükség van. Úgy tűnik, a jövőben – különösen metafizikai irányultság mellett - az apoliticitás előtérbe helyezettségének lesznek előnyei, de ma ez még nincs teljesen így, függetlenül napjaink politikájának mérhetetlen romlottságától.”
/László András – Tradíció és metafizika, 147.o./
Tehát Ő sem mondja, hogy politikával mindenképpen foglalkozni kellene, de ezt azok számára, akik erre elhivatást éreznek, egy lehetőségnek tartja (amivel vagy él, vagy nem).
Kedes Veratius!
Köszönöm az értékes megjegyzését!
László András végső soron nem hibáztatható, amiért sokan félreértik tanításait, de az olyan lászlói mondatok, mint hogy: "a mindent destruáló sötétség-erőkkel minden síkon, lét- és tudatszinten, minden irányban felveendő harcról kell beszélnünk: külső-belső, alsó-felső erőkkel szembesülünk közvetlenül vagy közvetve. Omnilateralis küzdelmet kell folytatnunk. A felső és benső és centrális az, ami igazán döntő, de a külső, az alsó, a perifériális sem elhanyagolható" - nos, ezek a mondatok jól prezentálják a szektákra jellemző, lényegében értelmetlen és káros szélsőséget (vö. "középút"), és az ellenségkép rögeszméjét. Ugyanis minden megnyilvánulás az Üresség, vagy a Brahman, vagy az Önvaló megnyilvánulása, így valójában nincsenek "erők odakint", amik ellen "harcolni kell" - egyetlen valódi harcmező létezik: az egónk, melyben a vágy, a harag, és a tudatlanság gyökeret ver, és amik ellen valóban harcolni kell. Aki politikával foglalkozik, az nem a Metafizikai Doktrínával foglalkozik: maradva az orvos példájánál, olyan ez, mintha azt mondaná László, hogy a politikai praxis egy lehetőség arra, hogy valaki szívsebésznek képezze magát, mely lehetőséggel valaki vagy él, vagy nem. Kétségtelen, hogy a Tan megértése mindenre kihat, de a Tant megérteni csak meditációban, kontemplációban és elmélyedésben lehet, melyet - az ebben a tudatállapotban fixált elmével - a személy külső, tapadásmentes tevékenysége követ. Az általam képviselt iskola szempontjából így áldásosabb és adekvátabb lenne ezen spirituális praxisok metódusait feltárni és (követve az avatárok példáját) azokat tanítani L.A. és iskolája részéről, mintsem félreérthető ultrajobboldali és szélsőséges politikai nézetekkel kacérkodni. A politika ugyanis semmivel sem romlottabb ma, mint háromezer évvel ezelőtt, és pont annyira inkoherens az Út szempontjából, mit már akkor is.
Békesség.
Post Scriptum:
Sri Ramana Maharsi mester szavaival megvilágítva illetve befejezve a poszt témájának fő mondandóját (ti. a Dharma mint a Metafizikai Doktrína, és a "magyar spirituális iskola" nagy része közti alapvető, a lényeget érintő hozzáállásbeli különbségét):
>A "kötelék" és a "megszabadulás" pusztán nyelvi kifejezések. Saját valóságuk nincsen, s így önmagukban érvénytelenek. [Viszont] kell lennie egy fundamentumnak, amelynek ezek csupán módosulásai. Ha az ember felteszi a kérdést, hogy "a kötöttség és a megszabadulás kinek a számára kötöttség és megszabadulás?", akkor azt fogja látni, hogy "a kötöttség és a megszabadulás az én számomra kötöttség és megszabadulás". Ha ekkor azt kérdi, hogy "Ki vagyok én?", akkor rájön arra, hogy nincs olyan, hogy "én". Ami valójában van - az ember valóságos lénye -, annyira magától értetődő lesz számára, mint egy kezében tartott ámalaka-gyümölcs. Ha erről az igazságról természetes és félreérthetetlen tapasztalatot szereznek azok, akik maguk mögött hagyták a puszta nyelvi fejtegetéseket, és bensőleg kutatják önmagukat, akkor többé nem fognak kételkedni abban, hogy az Önmagukat megvalósítók igazi Önmagukat tekintve sem kötöttséget, sem megszabadulást nem ismernek.<
Kedves Szatori!
Tömören megadtad a választ: a legsötétebb kommunizmusban is el lehet jutni a szellemi úton keresztül a megszabaduláshoz. Nyomatékosítsuk: tehát nem a kommunizmuson át.
A kritizált (hadd nevezzem így) „iskolás emberketípus" ugyanis képtelen fölismerni, hogy mi a különbség. Betűről-betűre visszaböfögi az ezerszer hallott-olvasott, akár legdoktrinálisabb tradicionális tanokat - de ugyanúgy tévét néz, majd adandó alkalommal szavazni is elmegy. Sajnos ma Jézus szavai kevesek, vagy legalábbis egy mai emberke félreérti őket: adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.
Egyetértek Bondival.
Nincs szánalmasabb a László András-hívőnél, aki szolgai módon követi Lászlót. Aki László Andrásban hisz, az nem érti a tanítását. Nem Őt kell követni, hanem azt, amit Ő követ. László András egy név-és-forma.
Mondom mindezt természetesen az Ő irányába fennálló tisztelettel, hiszen személy szerint nagyon sok mindent köszönhetek Neki.
Nem vitázgatni kell a szolipszizmusról, hanem megvalósítani.
Megjegyzés küldése