Napéjegyenlőség

 

*

Olvasom a különböző reakciókat a Dalai Láma budapesti látogatása és előadásai kapcsán. A skála igen széles, melyen ezen reakciók minősége húzódik: a legprimitívebbektől kezdve, melyekben a Gödör klub nevű fővárosi pszeudo-hippi-gyülekezőhely akármelyik befüvezett látogatójának közhelyszerű, ál-bölcs és üres gondolataihoz hasonlítják a Láma által "borzasztó angolsággal" elmondottakat, a korrekt és objektív, de a témában laikus, ám újságírásban profi zsurnaliszták által megszerkesztett összefoglalókon át, egészen a hisztérikus, személyi kultuszba átcsapó, ömlengő, ezoterikus maszlagokkal teli, vak magasztalásokig bezárólag.

A néhány üdítő kivételtől eltekintve nem nagyon vártam mást a felhozataltól, de a lényeg persze nem ez.

Hanem az, hogy ezen alkalom révén rendkívüli módon nyilvánvalóvá vált, hogy kevesen értik a buddhizmust... keveseknek van erejük hozzá, hogy megértsék, kevesen gyakorolnak valójában, és keveseknek adatik meg a szerencsés alkalom, hogy "túljutván a világi dolgokon való vágyódáson és bánkódáson", tisztán lássanak és tudatosan tapasztaljanak, akár még magával a buddhizmussal - mint filozófiával - is kellő távolságot tartva.

Ezen a helyzeten pedig sajnos a teltházas, on-line Interenet-közvetítéses sportcsarnok-előadás sem változtat semmit, de végső soron nem is kell, hogy változtasson bármin is.

Jelenleg ugyanis ez az általános helyzet jelenti a Kozmikus Időciklus Rendjének megnyilvánulását.

Ezt a Rendet, és annak megnyilvánulásait befolyásolni megpróbálni ugyanolyan hiba, mint stabilizálni akarni benne egónkat: mindkettő tett, mely tetteket szül, és fenntartja a Nagy Illúziót.

Nem befolyásolni kell, hanem: Tudni. Egyedül, Dalai Láma nélkül. Ez "a" buddhizmus.

*

Post scriptum:

Ha valaki a hétvégén felismerései, intuíciói vagy tudatosításai révén úgy érzi, hogy előrébb jutott az Úton, és látszólag ezek a Láma Dharma-beszédeivel kapcsolatosak, mégis azt kell mondani, hogy csakis önmaga erőfeszítéseinek köszönheti előrejutását; és ha valaki egy tapodtat sem haladt semerre sem, az szintén csakis önmaga tudatlanságának a sorsszülötte.

A Guru [Láma, Mester] ugyanis Isten, Isten az Önvaló, az Önvaló pedig egyedül Önmaga, ami csak belső látással és meditációval tárul fel - mindenkinek a belső énjében, a Pillanat Csendjében.

Akkor, amikor az egész sportcsarnokban egyszerre tizenegyezer ember állt teljesen némán, a Láma érkezésekor.

*