Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Virradat



*

Az, aki a bűnt elköveti, és az, akit ezért megbüntetnek, nem ugyanaz az ember. 

Az utóbbi pusztán bűnbak.

Nietzsche

*

2 megjegyzés:

kikerics írta...

Elmagyaráznád ezt a gondolatot? Akár levélben.
Valamennyire érteni vélem, de érdekelne, te hogy látod.

Szatori írta...

Minden helyzet és szituáció más-más viszonyrendszert fejez ki.

Én már nem ugyanaz vagyok, mint aki éppen megértette Nietzsche eme aforizmáját, mint aki most írok erről, immár értve azt.

Egy cselekmény igazságossága vagy bűnös volta mindig relatív, és karmikus szempontból milliónyi referenciapont létezhet a megítélés tekintetében.

A nagy - tudatlan és ostoba - többség akkor tesz meg valakit bűnbakká, ha ő maga is bűnös - mintegy önmagára irányuló lelkiismeretfurdalásból veti meg a bűnbakot, de arra képtelen, hogy mélyebb összefüggésket lásson meg egy tett mögött, és primitív szterotípiák mögé bújik. A karma - sors - minden ember életében önmagában tökéletes.

Továbbá követhet el valaki úgy bűncselekményt, hogy őszintén nem éli azt meg bűntettként, és fordítva: érezheti magát valaki bűnösnek egy olyan tett okán, mely valójában nem bűn.

Végül: a tradicionális tanítások szerint pusztán egyetlen "morális bűn" létezik: az Istennel vagy Önvalóval szembeni tudatlanság megszűntetésére való törekvés és tett hiánya, vagy másként: az Istenre vagy Önvalóra irányuló tudatlanság - tétlenség - fenntartásának igenlése, eme tudatlanság élvezése.