*
(0)
Az okozatiságtól függő keletkezés szekvenciájában egyaránt fellelhető a logikai értelemben értett un. kondicionális és bikondicionális elem, ami nem csak azt jelenti, hogy "P pontosan akkor, ha Q", hanem azt is, hogy "P akkor, és csak akkor, ha Q".
(1)
Ez másképpen azt is jelenti, hogy a szolipszizmus mint létmód alanya - per definitionem - szekunder v. kvázi-elfedett ontológiai realitás.
(2)
Tegyük fel a kérdést - merjük feltenni a kérdést: valóban úgy áll-e a dolog, hogy az elsődleges ontológiai - transzcendens - realitás a Tiszta Én-Önmaga feltárult léttotalitása (Purgativa [et Solum] Ipsum) melyet az egyedüli éntudat (Solum [Mente (mens*) et] Conscientia) elfedettségben álló jelenvalóléte mint reflexió jelenít meg, ami egyúttal organikusan beágyazott is a preontologikus létbe, és attól el is választhatatlan (~ontikusan vegyült)?
(3)
Akár így áll a dolog, akár nem, egyre tisztábban látszik, hogy a "szolipszizmus" kifejezéssel eddig nem azt jelölték, amit az valójában jelent.
A zűrzavar, amit ez a nyelvi tévedés okozott a filozófiai gondolkodásban, talán helyrehozhatatlan. Egyetlen adekvát módja van a tisztázásnak: az elsődleges archaikus szakrális- és filozófiai szövegek autológiai exegetikájának bemutatása és kifejtése. Mivel a Sacra Doctrina mintegy holografikusan létezik, így az lényegileg minden egyes tanítás tetszőleges passzusából kifejthető, tehát korántsem kell "sok" szöveghez nyúlni: Bhagavad-gíta, Platón, Evangéliumok, Upanisadok, Buddha-szútrák és madhyamaka, yogacara buddhista szövegek egy-egy lényegi passzusa önmagában véve is tökéletesen reprezentálja azt. De mindez még mindig másodlagos: a valódi tudás úgyis a metafizikai látás és a belső, intuitív spirituális léttapasztalat.
______________________
(1)
Ez másképpen azt is jelenti, hogy a szolipszizmus mint létmód alanya - per definitionem - szekunder v. kvázi-elfedett ontológiai realitás.
(2)
Tegyük fel a kérdést - merjük feltenni a kérdést: valóban úgy áll-e a dolog, hogy az elsődleges ontológiai - transzcendens - realitás a Tiszta Én-Önmaga feltárult léttotalitása (Purgativa [et Solum] Ipsum) melyet az egyedüli éntudat (Solum [Mente (mens*) et] Conscientia) elfedettségben álló jelenvalóléte mint reflexió jelenít meg, ami egyúttal organikusan beágyazott is a preontologikus létbe, és attól el is választhatatlan (~ontikusan vegyült)?
(3)
Akár így áll a dolog, akár nem, egyre tisztábban látszik, hogy a "szolipszizmus" kifejezéssel eddig nem azt jelölték, amit az valójában jelent.
________________
A zűrzavar, amit ez a nyelvi tévedés okozott a filozófiai gondolkodásban, talán helyrehozhatatlan. Egyetlen adekvát módja van a tisztázásnak: az elsődleges archaikus szakrális- és filozófiai szövegek autológiai exegetikájának bemutatása és kifejtése. Mivel a Sacra Doctrina mintegy holografikusan létezik, így az lényegileg minden egyes tanítás tetszőleges passzusából kifejthető, tehát korántsem kell "sok" szöveghez nyúlni: Bhagavad-gíta, Platón, Evangéliumok, Upanisadok, Buddha-szútrák és madhyamaka, yogacara buddhista szövegek egy-egy lényegi passzusa önmagában véve is tökéletesen reprezentálja azt. De mindez még mindig másodlagos: a valódi tudás úgyis a metafizikai látás és a belső, intuitív spirituális léttapasztalat.
*
______________________
* Mens, az eszmélés, öntudatosság (római) istene, akinek ünnepe június 8-kára esett. "A római vallás egyik legfontosabb feladatának mindig azt tartotta, hogy olyan istenségeket állítson a nép elé, melyek megvilágosítják az elmét. A Hannibállal vívott háborúk súlyos megpróbáltatásai után templomot emeltek Mens (tisztánlátó értelem) dicsőségére, és igyekeztek meggátolni, hogy a szorongás szülte misztikus hajlamok ellenőrizhetetlen és elfajult vallási szertartásokhoz vezessenek." (http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/okor/Roma/bacchanalia.htm)
Érdekességképpen megjegyezném, hogy ez az ünnep - szellemében - kísértetiesen emlékeztet a Pünkösd keresztény ünnepére, tehát a Szent Szellem mindenkire való kiáradásának szimbólumára, ami időben is erre az időszakra esik (2003-ban és 2014-ben pontosan június 8-a a Pünkösd napja).
Érdekességképpen megjegyezném, hogy ez az ünnep - szellemében - kísértetiesen emlékeztet a Pünkösd keresztény ünnepére, tehát a Szent Szellem mindenkire való kiáradásának szimbólumára, ami időben is erre az időszakra esik (2003-ban és 2014-ben pontosan június 8-a a Pünkösd napja).
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése