A hagyomány még nem maga a Tan

*

Amióta csak létezik írás, lehet tudni, hogy egy szöveg fordítása mennyi csapdát rejt magában, főleg ha szakrális szövegről van szó, melyet nem csak "lefordítani kell" x nyelvről y nyelvre, hanem úgy kell lefordítani, hogy a szöveg értelme, a szavak mögötti mondanivalója se sérüljön.

Érdekes példát találtam fentiekre: Máté evangéliumának 15.9-es szakaszát (a fejezet az "emberi rendelések elvetéséről" szól).

A szóban forgó szöveghely ógörögül és latinul így hangzik:

"ματην δε σεβονται με διδασκοντες διδασκαλιας ενταλματα ανθρωπων"

"sine causa autem colunt me docentes doctrinas mandata hominum"

A Károli-féle magyar Bibliafordítás:

"Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai."

A revideált Biblia-fordításban ugyanez:

"Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."

 Az ószövetségi szöveghely (Ézsaiázs, 29,13):

"Hiába tisztelnek és imádnak engem,

   nem ér az semmit,

mert olyan szabályokat tanítanak,

   amelyek csak emberek parancsai."

Fenti fordításokban talán nem kap olyan egyértelmű hangsúlyt az, amit Kecskeméthy István a Biblia-fordításában tökéletesen megjelenít:

"Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak Tanok gyanánt."

Ez utóbbi fordítás valóban markáns különbséget tesz az emberi törvények, tradíciók és szabályok, valamint a Tan között. 

Mindenkinek ajánlom ezt a Biblia-fordítást tanulmányozásra és elmélyülésre: maga a kötet már megjelenésével, hófehér kemény borítójával is kitűnik a többi Biblia közül.

 

_______________

"Kecskeméthy István (1864-1938) bibliatudós, teológiai professzor élete a Szentírás-fordítás jegyében telt el. Huszonhat évesen publikálja bibliafordításának első könyvét, az Énekek énekét, 1935-ben látja el kézjegyével az utolsó tisztázatot. A nagyalakú, gyönyörű rajzolatú betűkkel létrejött kézirat fennmaradása igazi csoda, a második világháborút követően folyamatosan rejtegetni kellett, mialatt a létező fordítás legendáriuma egyre gazdagodott. Az Erdélybe 1895-ben áttelepült és 1918 után választott hazát változatlanul otthonának tekintő fordító egyetlen pillanatra sem választotta el életét a Szentírástól. Örökösök nélkül távozott el az örökkévalóságba, ránk, az olvasókra bízva nagy értékű örökségét."

 *