Az αὐτοδίδακτος kifejezésről

"Aki csak azt tudja, amit megtanult, az sötétségben marad,

ide-oda fújja a szél, nem tudja szilárdan megvetni a lábát,

és a kiválóság számos formájába belekap terméketlen értelmével."

Pindarosz: Nemeai ódák 3, 40-42.

*

Az "autodidaktosz" (gr. αὐτοδίδακτος) kifejezés - a többi archaikus-tradicionális terminushoz hasonlóan - jelentős tartalmi kiüresedésen ment keresztül. Ma ezt a szót úgy fordítják-magyarázzák, hogy autodidakta "az, aki önerejéből, iskolákon kívül tanul", vagy konkrétabban: "önművelő, önmagát oktató ember; tanító nélkül, csakis saját erőből megszerzett tudású".

Ezekben a leírásokban és magyarázatokban sajnálatosan nincs megkülönböztetve a tudás két fajtája, mely már Platónnál (és később Aquinoinál) is megjelenik: az episztémé (ἐπιστήμη) és a gnózisz (γνῶσις) közti kardinális különbségről van szó. Iskolában, előadásokon és különböző írott szövegekben csakis "episztémét", tárgyi tudást ismerhetünk meg, amely Platón barlanghasonlatában a falon táncoló árnyékoknak felel meg (ezek jobb esetben a Holdra mutató ujjak lehetnek), míg a "gnózisz" csakis Istenre és a Lélekre vonatkozhat, tehát a barlangon kívüli, intelligíbilis Napra, mely belső kontempláció révén ismerhető meg, és amely minden árnyék valódi szülőatyja.

(A gnózisz "képzést" is jelent, a szó igazi és eredeti értelmében: a Lélekben őrzött tudására "visszaemlékező" ember anamnézisze (meditációja és kontemplációja) kezdeti szakasza során ugyanis "ideákat" ragad meg, melyek a Lélek által korábban konkrétan látott, későbbi újraszületésekor elfelejtett képeinek felel meg, hogy aztán eljusson a képek nélküli Tudáshoz, a Megszabaduláshoz.)

Az autodidakta szó igazi jelentésére Hans Urs von Balthasar hívja fel a figyelmet monumentális művének elején (A dicsőség felfénylése, 68.o.): eszerint a kifejezés nem a tanulás módjára, hanem arra utal, hogy a tudást honnan szerzi meg az ember: az "önmagától tanult" azt jelenti, hogy a preegzisztens és transzcendens, minden tapasztalatfeletti tudást magában foglaló Lélek (πνεύμα; Platón), Tudat (ज्ञान; buddhizmus) vagy Én-Önmaga (आत्मन्; hinduizmus) megismerésre kerül a személyes én részéről, és az csakis belőle meríti tudását, nem pedig "külső forrásokból".

Ez az eszme jól illeszkedik minden tradicionális metafizikai doktrínába, legyen szó a karma vagy a feltételektől függő létrejövés tudás általi felszámolásáról, vagy éppen az anamnézisz platóni ideájáról.

*

*