Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Kommentár nélkül



*

- panca-skandhās tāś ca svābhava śūnyān paśyati sma -

________________

- sarva-dharmā śūnyatā-lakṣaṇā -

*

Könyvajánló


*

Összegzés a Bhagavad Gītā valódi és titkos értelméről

- Abhinavagupta, a kasmíri saivizmus legnagyobb tanítójának kommentárjával -



*



*


A Metafizikai Tradíció Iskolájáról


"Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el"
Bhagavad-gítá, IX.32.
*

"Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat,  a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés oka." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetése." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út." Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit." 
Majjhima Nikāya, 2.

*

" - A megszabadulás után vágyakozónak meg kell-e ismernie a [mindenséget alkotó] princípiumok (tattvák) természetét?
- Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, s megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni. Amit tennie kell, az az Önvalót eltakaró valamennyi kategória elutasítása. A világra úgy kell tekintenie, mint egy álomra." Sri Ramnana Maharsi

*

Aki az Igaz Hagyományt követi, az valójában az Igaz Tant követi.

E kettő valójában egy: mentes a kasztoktól, mentes a rasszoktól, mentes az egótól, 
ahogy a folyók is nevüket vesztik, mikor a tengerbe ömlenek; 
mentes az egyéni vélemények és a politika, a történelem világától, 
mert a hétköznapi tudat által tapasztalt világon túlra, az Igazságra mutatnak.

A kasztok, a rasszok, a vélekedések, a politika, a történelem, az egó: táncoló árnyékok, korom és füst a barlang falain.

A múltba révedezés, a jövő illúziói, az ellenségképek, az intolerancia, a horizontalitás világához való ragaszkodás: mérgezett tövisek a tudatban.

A Tan ezek meghaladása; egyetlen Célja a kötöttségek eloldása, a tudatlanság és a szomj kioltása.

A Tan - Csend és béke, mely bárhol, bármikor realizálható.

Nem dogmák és intellektuális tantételek szőrszálhasogatása, filológia, üres és sablonos filozófia, hanem cselekvés.

A Tan a tudat megtisztításának az útja, Önmagunk igaz megismerése.

A Szent szövegek, a Dharma a tanítás útjelzői - nem az ember-alkotta dogmák.

Aki ezzel hadban áll, önmagával áll hadban.


*

"Égi temetés" Tibetben (+18!)


*


Az összegyűlt Istenségeknek,
a Védőistenségeknek,
a Gurunak
adassék mély tisztelet:
tegyék lehetővé az átmeneti
állapotból való megszabadulást!
 (Tibeti halottaskönyv)

 
*

"Az égi temetés Tibet egyik sajátos misztikus szertartása. A szertartásnak nagy vallási jelentősége van. Az ilyen szertartások puszta látása is átalakíthatja világképünket a halálról és a mulandóságról. A tibetiek számára az ott maradt hulla egy üres "edény", melyből a tudat eltávozott, és majd más testet öltve folytatja létét. A hullát a keselyüknek ajánlják fel, úgy gondolva, hogy a keselyük dákinik. A dákini, az "égtáncos" a tudatot a felső világokba viszi, ahonnan tovább születik. A hulla keselyüknek ajánlásával megmentik sok más kisebb állat életét, melyeket a keselyük levadásznának, hogy élelmük legyen. A halál beállta után nem érnek a hullához három napig, és szerzetesek, jógik szertartásokat végeznek a hulla mellett. Az égi temetés előtt a hullát megmossák és fehér gyolcsba csavarják. A hullát megfelelő helyzetbe készítik. Az égi temetést általában virradat előtt kezdik. A mesterek a szertartástárgyaikkal végzik a tudat vezetésének szertartását."

*




FIGYELEM! 

MEGRÁZÓ KÉPSOROK (WARNING GRAPHIC)!
A SZERTARTÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELT 
CSAK 18 ÉVEN FELÜLI, ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓKNAK AJÁNLJUK!

A DOKUMENTUMFILM-RÉSZLET ITT TEKINTHETŐ MEG.

A szertartásról ITT olvashat bővebben.

Mahā-Mādhyamaka



*


Egy dolog valamit tagadni (X nem létezik), 
és egy másik dolog valamiről azt állítani, hogy nem az (X nem Y).

A közös bennük: a fogalmiság fátyla,

mely értőt nem téveszt meg.


A Középső Út: Csend és Fény.


Csak abban látni az Üresség Olyanságát.


*

A nemes csendről


*


Köztudott, hogy a Buddha nem beszélt a Nirvánáról, sem a végső valóságról (vagy legalábbis csak úgy, hogy abban mi nem található meg): nem beszélt róluk, vagy elhárította a kérdést, és kitérő választ adott. "Látásról" beszélt a tudás szinonimájaként: olyan tudásról, mely csak a látásban tárul fel, és amely tudás végtelen távolságban áll a hétköznapi dolgokról való tudástól.

Hasonlóan Buddhához, Nagarjuna azt tanította, hogy minden fogalmi eszköz alkalmatlan az igazság, a valóság kifejezésére: ezt a tetralemma (sz. catuskoti) eszközével demonstrálta, ami azt jelenti, hogy egy jelenségről alkotott fogalmi megragadás - az Üresség felől nézve - egyszerre igaz és hamis, sem igaz, sem hamis, és igaz, valamint hamis is.

(Kitérőként itt annyit meg kell jegyezni, hogy a tetralemma kizárólag a helyes beszédre érvényes, a nyilvánvaló képtelenségekre nem alkalmazható helyesen: ugyanis ha pl. a Buddha kijelentéseire ugyanaz az ontológiai-episztemológiai állapot lenne igaz, mint pl. a "hétfejű sárkányról" szóló mesékre, önellentmondás lépne fel, hiszen nem létezőt nem lehet értelmesen tagadni, következésképp értelmetlen zagyvasággá válna maga a Tan is. Az elfedett létmódú valóság ["samvritti-satya"] nem egyenlő az önellentmondással, hazugsággal és zagyvasággal, bár azokat is magában foglalja: ennek a tudati létrégiónak a meghaladása minden fogalmiság meghaladását, transzmutációját jelenti.)

Nem lehet elégszer megismételni: mind Buddha, mind Nagarjuna nem azért tartották magukat ehhez, mert a legfelsőbb valóság "nem létezik", hanem azért, mert a legfelsőbb valóság látásának tapasztalata közölhetetlen, és még az emlékezetben sem felidézhető, mikor a vízió állapota elmúlt: csak annyi biztos, hogy "láttak", de hogy mit, azt talán még önmaguknak sem voltak képesek megfogalmazni: az Olyanság túl van "léten és nem léten egyaránt", és messze túl van zavaros, paradoxonokat okozó fogalmainkon is.

Így minden, hamisságot nélkülöző szútra, minden írott vagy szóbeli Szent Tan a Holdra mutató ujj, vagy a Tan kapuja, vagy az Út egyik határköve, melyek a szent egyedüllét Nemes Csendjévé oldódnak, és ha magunk mögött hagytuk a szavak fátylait - kivételes pillanatokban - Látássá válnak.

*

A Szív-szútrát mindössze egyetlen földi perc elolvasni, és minden tudást hiánytalanul tartalmaz a Dharmáról, amit szavakban ki lehet fejezni. Olvasása és tartalmának megértése meditáció; annak realizációja túl van a meditáción: az már kontempláció, szemlélődés, a szavak által jelölt dolgok közvetlen, egyhegyű, nem-kettős Látása, a Nagy Üresség közvetlen, átadhatatlan és közölhetetlen feltárulása.


*



*

A transzcendentális bölcsesség szíve


*

Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, 
hogy az igaz természetét alkotó öt rész üres, 
és ezzel minden szenvedést meghalad.

Sáriputra! 

A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. 
A forma valóban üresség, az üresség valóban forma.
Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.

Sáriputra!

Minden jelenségnek üresség a természete. 
Nem keletkeznek és nem szűnnek meg, nem tiszták és nem szennyezettek, nem növekszenek és nem csökkennek. 

Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. 
Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, 
nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, 
nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. 

Nincs nem tudás és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál és nincs ezek megszűnése sem. 

Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. 

Nincs megvalósítás és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.

A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, mivel mentes az akadályoktól rettenthetetlen,
és meghaladva minden illúziót, az ellobbanást eléri.
A három világ összes Buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.

Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, 
a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek. 
Lásd be ezt mint igazságot!

Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

*


Eredeti forrás.