Lectio VI.5-6

*

"Extricet semet sua ipsius ope, nequaquam ipse semet deprimat. Hominis spiritus ium suimet est socius, tum quoque suimet inimicus. Socius est suimet spiritus eius hominis, qui sua ipsius ope semet ipsum vicit; inimicitia autem vicit; inimicitia autem erga id, quod non spiritale set, spiritus inimici moro se gerere potest."

____________________________

"Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik."

(Bhagavad-Gíta, VI.5-6)

*

Illusztráció a platóni Ideatanhoz

*

Ritkán, kivételes alkalmakkor,
a barlang falán időről-időre rés keletkezik,
amin közvetlenül árad be a fény.

*





*

"A valóság nem tárja fel magát, hanem jelt ad",
mondja Hérakleitosz.

A művészet: ezen jelek sorozatának az élővé tétele.

*

Lélegzetvétel

*

Önmagában véve van valami mélyen szimbolikus abban,

hogy - évente mindössze két napot leszámítva -,

a nappalok folyamatosan rövidülnek, hosszabbodnak.

*

Bevezetés az "Anatman" tanába

*

Alább olvasható Fichte zseniális interpretációja, mely tökéletesen leírja az alannyal kapcsolatos ontológiai tant, ami mellesleg hibátlanul alkalmazható pl. a "reinkarnáció" mítoszára is. Az "Önmaga" és az "én" kettős valóságának tana is szépen kifejtésre ill. bemutatásra kerül, végre nevén nevezve ezt a két entitást.

"Szinte halljuk a kérdést: vajon mi voltam, mielőtt öntudatra ébredtem? A nyilvánvaló a válasz: egyáltalán nem voltam, mert nem voltam én. Az én csak annyiban van, amennyiben tudatában van önmagának. – Ezt a lényegében teljesen téves kérdést csak azért tehetik fel, mert összekeverik az ént mint szubjektumot és az ént mint az abszolút szubjektum reflexiójának objektumát. Az én megjeleníti önmagát, és ennyiben felveszi önmagát a megjelenítés formájába, és csak így valami: objektum. A tudat ebben a formában egy szubsztrátumhoz jut, amely létezik, akár valóságos tudat nélkül is, és amelyet ráadásul testként gondolunk el. Az ember elképzel egy ilyen állapotot, és felteszi a kérdést, mi volt ekkor az én, azaz: mi a tudat szubsztrátuma. Csakhogy akkor is, amikor ezt teszi, észrevétlenül egyben az abszolút szubjektumot is elgondolja mint ennek a szubsztrátumnak a szemlélőjét; tehát észrevétlenül azt is hozzágondolja, amiről azt állította, hogy elvonatkoztatott tőle, és így önmagának mond ellent. Semmit sem tudunk anélkül elgondolni, hogy ne gondolnánk egyben saját énünket is mint önmagának tudatában levőt. Saját öntudatunktól soha nem vagyunk képesek elvonatkoztatni. Így aztán a fenti kérdéshez hasonlókat nem lehet megválaszolni, mert fel sem vetődhetnek, ha jól értjük önmagunkat."*

Pusztán egyetlen kivetni valót találok a fordításban: helyesen az első "én"-t nagybetűvel kellett volna írni (hasonlóan a Buddha beszédeiben található formával, pl. 109.o.: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem"), tehát Fichte szövegében: "mert összekeverik az Ént mint szubjektumot és az ént mint az abszolút szubjektum reflexiójának objektumát."

A "két én" eme nagybetűvel ill. kisbetűvel történő megkülönböztetésének elmaradása sajnos végigvonul a fordításon, ahogyan sok buddhizmussal kapcsolatos írásban is (melyekben azonban a fordítók és írók a buddhizmus lényegét érintő kardinális tévedések tömkelegét zúdítják az olvasóra), de magában a szövegben - és persze Fichte filozófiájában - tökéletesen nyilvánvalóvá válik a kettő közti különbség (és azonosság).

______________________________

* És ahhoz, hogy jól értsük Önmagunkat: "~A nem az, ami A, és egész lényege abban áll, hogy nem az, ami A. Tudom ~A-ról, hogy valamelyik A-nak az ellentéte. Azt azonban, hogy mi az, amiről ezt tudom, csak azzal a feltétellel tudhatom, hogy ismerem A-t." Ez azt is jelenti, amit mindig is igyekeztem kifejteni, hogy valójában a buddhizmus (és természetesen a hinduizmus, és valamennyi tradicionális doktrína) egyik (ha nem az egyetlen) referenciapontja az Én-Önmaga(ság), ti. az ontológiai értelemben vett Metafizikai Abszolútum.

Tapasztalataim szerint aki két különböző tannak látja a buddhizmust és pl. a hinduizmust (általában leragadva az üres moralizálgatás szintjeinél, és annál, hogy "a Buddha tagadta az Önvalót"), az valójában nem képes tisztán látni (és megfelelően érteni) sem a Tant, sem Önmagát. Ezt a tapasztalatomat lehet rögtön "személyes vélemények" minősíteni, és ez által reflexből nullifikálni, de annak lényegi mondanivalóját (ti. az Önmaga(ság) mint referenciapont a tanokban), alátámasztja valamennyi autológiai exegézis (és mellesleg valamennyi tapasztalatom).

*

Kommentár nélkül

*

"Ahhoz, hogy valamely ~A tételezhető legyen,
egy A-nak tételezettnek kell lennie."

J.G. Fichte

*

J. G. Fichte

*

Kedves Olvasóm, kulcsfontosságú forrásra bukkantam Fichte: A teljes tudománytan alapvetése c. munkájának formájában; jó szívvel ajánlom egyfajta "bevezetésként" mindazoknak, akik tisztábban szeretnének látni autológiai kérdésekben, a szolipszizmus (és akár a Metafizikai Doktrína, vagy pl. a buddhizmus tudattal kapcsolatos tanai) kapcsán, és szeretnék elolszlatni a félre értéseket, amik fentieket övezik.

(Mellesleg ő írta le a legtisztábban és legprofesszionálisabban azt, amit jóideje magam is tudni és látni vélek az ontológiai alnytudat sui generis szubjektum-mivoltáról.)

Írása korántsem könnyű olvasmány, de véleményem szerint olyan mű, melyet meg kell értenie mindenkinek, aki valódi filozófiai megértésre törekszik az ontológiai alanytudat, a nem-Én, és az Önmagaság kulcsfogalmai kapcsán.

Ezzel az írással már jól láthatóan egyre bővül előttem azon európai (un. "modern nyugati") filozófusok megszakítatlan láncolata, akik intuitív módon, többezer éves tanrendszerektől függetlenül (de azokkal összhangban) jutottak el bizonyos valóság-kontúrok megfogalmazásához: így számomra elsősorban Geroge Berkeley, John Locke, Arthur Schopenhauer, Ludwig Wittgenstein, és Martin Heidegger mellett már J. Gottlieb Fichte is "megkerülhetetlen" filozófusként, gondolkodóként van jelen.


___________________

(Fichte hivatkozott művének lényegi, első része - természetesen több más munka mellett - letölthető a weblapomról, a bal oldali menüsoron található "Hankovszky Tamás" link alatt. Fichte-ről bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Gottlieb_Fichte)

*

Pantha rei - II.

*

TANULMÁNYFOTÓK

*

*

Hérakleitosz valamennyi tanítványa jól tudta, hogy a "nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" ismert aforizmája valójában azt jelenti, hogy "egyszer sem léphetsz folyóba", mert önmagában nem létezik olyan, hogy "folyó".

*

Az Igaz és a Hamis ürességről

*

Az egyéni lélek üres - ezért teljes.

Az Önvaló teljes - ezért üres.

Az "én" és az Önvaló - a Létben egy és ugyanaz.

*

______________________

Jegyzetek

Az öntudatlanságban szenvedő egóban, vagy bűnös lélekben, csak a névvel és formával bíró üresség jelenik meg: ez a hamis üresség, mert eleve nem bír önléttel; olyan, mint a délibáb, ami nem a víz hiánya, hanem maga is illúzió, ahol sohasem volt "víz".

A tiszta lét teljessége: ez az Igaz Üresség, a minden mástól való mentesség, az Önmagában álló, kauzalitástól mentes, mozdulatlan, alanyi Tudat-Létvalóság.

Az egyik sem létezhet a másik nélkül: teljes, nem-kettősség feletti egységben állnak. Ez a Középpont, a Kerékagy által körbevett Üresség Középpontja, melyet a Tetralemma jellemez, és amelyből a küllők erednek, mint a név-és-formák, hogy létrehozzák a keréktalpat, tehát a mindig egy irányba forgó "Uni-versum" határait (a kerék pereme és középpontja valójában egy és ugyanaz): ez kivételes alkalmakkor megmutatkozik a szemlélő előtt, az alteregó gondolatforgásainak felfüggesztésével, tehát spirituális halálával.

A felbukkanó jelenségek, tehát a "mások" az autonban már nem "heteronként", hanem "eikon"-okként (tehát per definitionem és valódi más(olat)okként) jelennek meg. Ezért, hogy "minden heteron fel nem ismert auton" (László A.).

*

Bevezetés a kontemplációba

*

Senki nem beszélhet az éberségről és a józanságról, erkölcsről vagy morálról, amíg a mámor és a kábulat legmélyebb zugait nem-cselekvő cselekvőként alaposan be nem járta, hiszen Isten mindenhol ott van: a Lét mindent átitat.

Hogy az Önvalót megismerje, a
Tanúnak mindent látnia kell.

Ezután létrejöhet az elfordulás.

*

Zen Út

*

"az út úgy fordul visszatér
gyöngeségében célhoz ér
létből születnek a dolgok mennyi de mennyi
a Lét élete meg a semmi"

Tao te King, 40

*




A felvételt a Dunakanyarban készítettem,
2009. augusztus 20-án.



*

Államalapítás

*

Minden szellemi út a belső Állam megalapításával kezdődik.

*

A Király

*

"Az ősi brahman liturgia szerint a király felavatásakor tigrisbőrre és aranylemezre lépett; vaddisznóbőr cipőt adtak a lábára, azontúl élete végéig nem léphetett mezítláb a földre."

James G. Frazer: Az aranyág, 393.o.

*

S&M

*

Inspiratív illusztráció
az "Ardzsuna kétségbeesése" c. Első fejezethez,
különös tekintettel a fúvosokra és a vonósokra.

(9' 30"-tól már egy másik traktátus hallható)

_______________________






*

Első benyomások

*

Hm, hát igen...

Elkezdtem belemélyedni a Bhagavad-Gíta Schlegel-féle latin fordításába: Kedves Olvasóm, ami elsőként megfogalmazódott bennem, az a tisztasága és sallangmentessége; ami pedig másodikként eszembe jutott, az az volt, hogy nemes egyszerűséggel és azonnali hatállyal kötelezővé tenném minden hinduizmussal (és buddhizmussal) foglalkozó teológiai-vallásbölcseleti oktatáson, legalább egy (de inkább az összes) fejezetének az alapos tanulmányozását (a mű szabadon letölthető, nyomtatható, szerzői jog nem védi).

A latin (és az ógörög, és a szanszkrit) nyelv ugyanis olyan a filozófiában, mint az orvostudományban az éles szike: így elgondolkodtató az is, hogy ma a filozófiával foglalkozók közül (úgy általában), ki milyen tudású orvos is lehet (és ez természetesen nem a latin nyelvről, hanem a szavak archaikus jelentésének ismeretéről szól, ami ugye nem elhanyagolható dolog, ha az ember szellemi utat kíván járni)....

Persze jól ismerem - és sokszor a bőrömön is tapasztalom - korunk érthetetlen teória-ellenességét, ami inkább tudatlanságból fakadó szellemi vakság, mintsem "egy megértett dolognak a tagadása" (amivel önmagában nincs semmi baj, ha logikusan érvelő), de azért megérne egy misét, hogy a magukat pl. "buddhista gyakorlókként" aposztrofálók vajon mit kezdenének ezzel a latin szöveggel (pontosabban: annak tartalmával), ahogy annak feltárása is, hogy miért van az, hogy általában soha senkiben fel sem merül egy-egy szanszkrit kulcsszó latin és/vagy ógörög megfeleltetése, különös tekintettel arra, hogy egyébként minden praxist, gyakorlatot, szükségszerűen és per definitionem theóriának (sz. darsana, "szemlélet, látásmód") kellene átitania, és elsősorban annak kellene megalapoznia (vö pl. "helyes szemlélet").

De félreértés ne essék: fenti gondolatok részemről inkább a szöveg által kiváltott belső csodálatnak tudhatók be, mintsem annak, hogy egyébként tényleg nagyon sajnálom, hogy sok ember teljesen kizár az életéből olyan nyelveket, amelyek pedig kincsekkel teli birodalmakat nyithatnának meg a gondolkodó emberi szellem előtt (és az még érthetetlenebb nekem, hogy akik nyíltan vállalják, hogy nem olvasnak, és nem merülnek el a szövegekben, és éppen ezért tévesen használnak alapvető fontosságú kulcsszavakat, vajon miért büszkék is még erre).

De sebaj, menjünk tovább: nemsokára közzé teszem a legfontosabb ill. legérdekesebb részeket, de természetesen a magyar fordítást is közlöm hozzá. Az on-line latin szótár elérhető erről a webhelyről is, így akit érdekel, annak minden lehetősége meglesz egy építő-feltáró szellemi élményhez, ami ráadásul a Lét lényegét érinti.

Hiszen: "potior sane est scientia assiduitate; prae scientia contemplatio aestimatur; prae contemplatione renuntiatio; a renuntiatione tranquillitas proxime distat." (Lectio XII. 12)

*

Éjszakai őrség

*

eszembe jutott, hogy annak idején mennyit voltam őrségben: a határőrségnél, a 2. szent lőrinc akciószázadnál szolgáltam ferihegyen, a repülőtéren, és sokszor feszített ütemben, egymás után több éjszakán keresztül is őrségben álltam, de sokakkal ellentétben szerettem, mert órákon keresztül, egyedül, a szabad ég alatt kellett éberen a biztonságra figyelni, így lehetőségem volt elmélyült gondolkodást is folytatni

azóta sem olyan intenzívek az éjszakáim: amikor a katonaidőmet töltöttem, szinte rokonommá vált az alkonyat; hamar képes voltam megfigyelni, és megkülönböztetni az éjszaka több szakaszát, melyek váltakozását mindig izgalommal vártam, ahogy mindig felséges érzéssel töltött el a hideg hajnal érzése, és a felkelő nap első sugarainak látványa is - szinte eggyé váltam a természet színjátékával

sokszor láttam meghitt, hihetetlen-színű napfelkeltéket (és a napnak igenis van hangja, csak totális (b)első csend kell ahhoz, hogy meghallható legyen!), és azóta sem hallottam olyan közelről az állatok neszeit, és nem láttam a vadászó sólymok hatalmas, méltóságos köríveit az égen, a nyulak élethalálharc meneküléseit a mezőn, az egerek birkózásait a rövidre nyírt fűben

és a díszlet: modern, hatalmas, csillogó testű repülőgépek, ahogy a betonon parkolva várják a másnapi felszállást, hogy a világ minden tájával létrehozzák a kapcsolatot

paradox, hogy tizenkilenc évesen, egy nemzetközi repülőtéren, katonaként volt alkalmam közel kerülni a természet elsődleges megnyilvánulásaihoz - de korunkban minden paradox

hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt átélhettem, de leginkább azokért a barátaimért vagyok hálás, akiket ott szereztem

menyussal és norbival csak a "három misszionárius"-ként emlegettek minket...

*

Odafent

*




*

mindig tudnunk kell így látni világunkat

idelent is

*

A két természet

*

"...összekeverhetetlen, változhatatlan,

elválaszthatatlan és elkülöníthetetlen..."

_________________________

Jóideje úgy vélem, hogy a bizánci ortodox teológia,
tehát a khalkédóni hitvallás nem más,
mint az alanyi létről szóló ontológiai doktrína.

*

Lux Aeterna

*

A Forrás,

melyből a Világ kiárad,

ott rejtőzik Önmagunkban.

*

Bhagavad-gíta ütemterv

*

Ma végre megkaptam a

Bhagavad-gíta latin fordítását;

szerdára kész lesz a nyomtatás;

péntektől folyamatosan szemelvényeket közlök belőle;

februárra feldolgozom az egész művet.

*

Az ártatlanokért

*

Közismert, hogy a világ folyamatos emberi-jogi, és humanitárius krízisben van.

Az, hogy a Nagasakira ledobott atombomba által többszázezer ártatlan civil halt meg, vált rokkanttá vagy hajléktalanná, a holokauszt mellett csak az egyik legkirívóbb példa az emberiség huszadik századi történetében arra, hogy a mindenkori hatalom vagy hatalmon lévő erőszakszervezet bármit feláldoz rövidlátó céljai érdekében, amit csak szükségesnek vél; és itt most nem térnék ki részletesen azokra a konkrétumokra, hogy például megközelítőleg hatvanmillió gyerekrabszolga él a bolygón, vagy hogy két és fél milliárd embernek napi probléma egy pohár tiszta víz beszerzése, ahogy nem elemezném az elmebeteg hadurakáltal felállított gyermekhadseregek, és a fanatikus terrorcsoportok által elkövetett kivégzések és kínzások ezreinek, vagy éppen a családon belüli erőszak motivációit sem.

Fentiek miatt azonban minden társadalom minden szellemi közössségének elsőrendű feladata az kellene, hogy legyen, hogy az alapvető emberi jogokat, minden polgár számára kiharcolja a mindenkori hatalom kontrollja, és a széleskörű társadalmi tájékoztatás révén, beleértve azoknak a jogonak a korlátozásának követelését is, amik visszaélésekre adhatnak lehetőséget, mint például a szabad lőszer- és fegyvervásárlás joga.

Ez soha nem volt még megvalósítva, és elképzelhető, hogy soha nem is lesz.

Számomra - egyelőre - az alapvető emberi jogok világméretű hiányának, vagy sérülésének e ténye a legkonkrétabb érv - a Tan mindenkori átadása, és a szellemi realizáció mellett - a humanitárius tevékenységek létjogosultságára, amihez képest minden más másodlagos: eme gondolatot ezúton is szeretettel ajánlom minden, nem csak buddhista közösség figyelmébe.

*





*

Bombák a Felkelő Napra

*

A Japánra ledobott atombombák szellemi értelemben
az utolsó tradicionális kultúra totális elsöprését
is jelentették a Föld színéről.

A XX. század lényegében 1945-ben véget is ért:
onnantól kezdve minden nagy "politikai áramlat" csupán
ennek az eseménynek látens variánsa, vagy következménye.




(...)

A materializmus elsősorban szellemtelenség.

És minden kultúra halálát összességében a szellemtelenség pecsételi meg:
ennek agonizációját pedig "fogyasztói társadalomnak" nevezzük,
mely valójában fejlett Homo habilis egyedek civilizációja,
és amely az eszközök puszta birtoklásán, és az animális vágyak
kielégítésén kívül, nem akar semmi magasrendűhöz eljutni,
mert már nem is ismer semmi magasrendűt - sem az egyén,
sem a társadalom szintjein.

Ez akkor is így van, ha egy-egy személy az
"árral szemben úszva" ennek ellenkezőjét valósítja meg:
mert mindig lesznek olyanok, akik látnak.

*

*

Az Élet Szentségéről

*

Az Igaz Élet az Embernek az Önvalóval való egységes

Létére való folyamatos emlékezés.

*

Alkalmas helyek

*

Többen érdeklődtek nálam e-mailen, illetve az elmúlt időszakban többen megkerestek azzal kapcsolatban, hogy tudok-e olyan szellemi közösséget ajánlani, ahol autentikus tanításokat hallhatnak a Tanról - autentikus törekvőktől, gyakorlóktól.

Nem mintha vitatnám, hogy létezik több is, de igazán nyugodt szívvel két nyilvános fórumot tudok ajánlani: az egyik Dr. László András előadásai, melyek pontos időpontjai, tematikus tartalmai elérhetőek a http://www.tradicio.org honlapról, és elsősorban a szellemi úton már hosszabb ideje haladóknak ajánlhatom.

A másik egy most induló közösség, a Nemes Ösvény Buddhista Szellemi Műhely (http://www.nemesosveny.hu): ennek az iskolának is több tanítóját ismerem személyesen, és tudom, hogy mindenképpen hasznos alapokkal, útmutatásokkal szolgálnak az egyéni törekvést felfokozni akaró, a buddhizmusban alaposabban elmélyülni kívánó, tehát az alapokat most lerakó-feltáró hallgatók számára (biztos vagyok benne, hogy sok embernek fognak segíteni előadásaikkal, inspirációikkal).

Idevág még az "Illúziórombolás" névre hallgató kezdeményezés is, melynek honlapja: http://www.illuziorombolo.eu, ami a Nemes Ösvény Buddhista Szellemi Műhely egy szabad "alműhelyeként" is aposztrofálható.

Végül megjegyzem még azt is, hogy én magam egyelőre nem tervezem, hogy bárhol is ismét élőszavas előadásokat tartanék, leszámítva persze a szűk baráti körben folytatott spontán eszmecseréket. De persze idővel majd ez is meg fog változni, ha végére értem annak, amivel most kell foglalkoznom.

Jó Tan-folyamot mindenkinek!

*

Titkos tanítások - II

*

A Rig-Véda, a Bhagavad-Gíta, a Biblia, a Buddha beszédei, az Upanisadok, a Korán és a Tao Te King - hogy csak a legmélyebb szövegeket említsem - titkos tanításai a mai korban a legelrejtettebbek, éppen amiatt, hogy ma értik a legkevesebben azok valódi tanításait, dacára annak, hogy ezen írások szinte minden utcasarkon beszerezhetőek, vagy bárhonnan elérhetőek az Internetről.

"Egy titkos tanítás csak annak számára titkos, aki nem érti" - írja Kaczvinszky.

Ma pedig túlnyomó többségben vannak ezek a személyek, így az értetlen emberek korszakát éljük. Ráadásul úgy értetlenek, hogy értetlenségük közben mégis azt hiszik, hogy értik...

*



*

Az "solum-ipseitas" és az "alter-ego" egysége

*

"Hogyha már elmentem, akkor majd megtudod, hogy ki vagyok én. Amit mostan látok, az nem vagyok én."

(...)

"Aki a kereszten függ, az sem én vagyok, akit most nem látsz, csak a hangomat hallod. Annak vélnek, aki nem vagyok, mert nem az vagyok, aki a sokaság számára vagyok. Akinek mondanak majd, az alsóbbrendű és nem méltó hozzám. Minthogy pedig a nyugalom helyét sem látni, sem kimondani nem lehet, mennyivel inkább nem lehet sem meglátni, sem kimondani engem, aki e helynek ura vagyok. A kereszt körül lévő, nem egyetlen formájú sokaság pedig az alsóbbrendű természet. (...) Mert mindaddig, amíg nem mondod magadat az enyémnek, nem vagyok az, aki voltam [én pedig az leszek, ami voltam, amikor magamnál tudlak téged. Tőlem vagy (ugyanis) az (ami én vagyok)]."

(...)

"Engem azonban igazán meglátni - amint mondtam - lehetetlen, kivéve, ha azért vagy képes megismerni engem, mert velem rokon természetű vagy."

(Az apostolok csodálatos cselekedetei, Telosz kiadó, Budapest, 1996)

*

Elmélkedések a romnál

*

A felvételeket Nagyvázsonyban
készítettem,
2009. július 24-én,
a Pálos kolostornál,
a szent hagyományra emlékezve.

_______________________

"Mindnyájan ifjak vagytok lelkileg: mert nincs lelketekben
ősi hagyományon alapuló régi meggyőződés,
sem időtől szürke ismeret."

Platón

*



*



*



*



*



*

hajnalban

*

ma láttam a föld görbületét én is

*