*
ma rendkívül alkalmas körülmények adódtak a bhagavad-gíta elmélyült elolvasásához (általában egy ülés alatt szoktam elolvasni, megszakítás nélkül, csak ritkábban olvasom részletekben a gítát): a kilencedik fejezetnél úgy döntöttem, szünetet tartok, és testmozgásként kocsit mosok (a fizikai monotoneitás általában jó telep a gondolkodáshoz)
a hátsó udvarra mentem, megálltam a kocsi előtt, majd némán elkezdtem a dolgot
először csak bő vízzel átáztattam az egész kocsit, hogy a nagyobb, mindenki által látható koszdarabokat lemossam
aztán már céltudatosabban, a ragadósabb darabokra irányítottam egy erősebb vízsugarat, és azokra a területekre, ahol - bár nem volt látható - tudtam, hogy kosz van: a kerekek, sárvédők, lökhárítók után az alváz és a rejtett felületek következtek
ezután jött az oldószeres mosás: egy fajta az üvegfelületekre, egy másik fajta a fémre, és ismét egy másik a műanyagra, pontosan úgy, ahogyan azt a szakkönyvek javasolják
ismét laza, mindent átfogó vízsugár az egész autóra
általános száraz törlés, majd az aprólékosabb: az üveget újságpapírral, a fémet pamutruhával, a műanyagot papír kéztörlővel
a fényszórókat és a két rendszámtáblát külön-külön is, nagy gonddal és alaposan tisztára mosom, szárazra törlöm
a kocsi - ami bennem ekkorra már nem "kocsi" volt, hanem csupán alkatrészek és konstrukciók konfigurációjaként megjelenő üres szó - kívülről teljesen tiszta
most a konfiguráció belső része jön:
kiszellőztetem az utasteret, és a nagyobb szemétdarabokat (amikről tudtam legalábbis) külön a kukába dobom
a kisebb, megbúvó hulladékok ezután kerültek a kezembe
eljött a komolyabb tisztítás fázisa - a műszerfal, az ablakok belülről, a szőnyegek: külön-külön tisztítószerekkel, külön-külön törlőruhával - először a nagyobb, majd a kisebb, végül az egészen makacs foltok
a kormánykereket külön tisztítom meg: végül leellenőrzöm, hogy a kesztyűtartóban vannak-e a térképek, és hogy működnek-e a világítás-, elakadásjelző-, ill. az index-funkciók
a kocsi patyolat tiszta belül is, nincs rajta semmi kosz
*
ekkor arra gondolok, hogy valójában mindez semmi addig, amíg a kocsinak nincs valódi úti célja, és egy helyben áll - erre a gondolatra az ég azonnal beborul, feltámad a szél, és a nap elé sötét felhők kúsznak: kövér cseppekben esni kezd az eső
minden esőcsepp egy újabb nyomot a hagy a kocsin, a szél felkavarja port az udvarról, és behint vele mindent
valami miatt nem állok a garázsba, hanem mintegy kíváncsian, nyugodtan figyelem, ahogy a felvert por ismét koszossá teszi az egész kocsit: finom porréteg lep el mindent, mocskos lesz az egész, kívül-belül
ekkor jól látható és megérthető: a kocsi csak időlegesen tisztítható meg, és pusztán ez a fajta tisztítás önmagában nem lehet értelmes cél, éppen az időlegessége és tárgyiassága miatt
de a legfontosabb tapasztalat: a kocsivezetőt, az igazi cselekvőt, valójában nem érintette meg az, ami a folyamat során történt, és az mindvégig tiszta maradt, függetlenül a kocsi állapotától
*
*
ezután otthagytam a kocsit az udvaron az esőben, visszatelepedtem a teraszra, az tető alá, kezembe vettem a bhagavad-gítát, a második és az ötödik fejezetét újraolvastam, majd folytattam a tizedik fejezetnél, és meg sem álltam a végéig
az ég kitisztult - a nap ragyog
aztán bealkonyodott
*
ezután otthagytam a kocsit az udvaron az esőben, visszatelepedtem a teraszra, az tető alá, kezembe vettem a bhagavad-gítát, a második és az ötödik fejezetét újraolvastam, majd folytattam a tizedik fejezetnél, és meg sem álltam a végéig
az ég kitisztult - a nap ragyog
aztán bealkonyodott
*
