Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Megismerhető-e a valóság?

*

Ma hajnalban olvastam az "Antik lexikonban" a szkepticizmusról, hogy ez a filozófiai irányzat az igazság, a valóság megismerhetetlenségét tanítja.

Ez igen fatális tévedés, amit a szkeptikus filozófia meg nem értése okoz: hasonlóan a Nagarjuna-i Tetralemmához, Pürrhón (Πύρρων) sem "tagadja az igazság megismerhetőségét", sőt: ahogy a mahajána buddhizmus madhjamaka irányzatában maga a Tetralemma az igazság (=a jelenségek ürességtermészete), az antik szkepticizmus is éppen a valóság természetéből adódóan tartózkodik az ítéletalkotástól, mint a valóság belátásnak következményétől.

Feltehetően mind Nagarjuna, mind Pürrhon ismerték a jelenségek valóságos természetét (ürességét), ezért nyilatkoztak úgy, hogy a jelenségekről nem lehet "vagy-vagy" ítéletet alkotni, és róluk dogmatikus kategóriákban beszélni.

Összefoglalva tehát: a szkeptikus filozófia szerint (1) nem a valóságról (=igazságról) nem lehet igaz ismeretet szert tenni (hisz a valóság ürességtermészete megismerhető, mert ha nem így lenne, megszabadulás sem létezhetne), hanem (2a) a valóságnak megfelelően, a jelenségek alaptermészete olyan, amiről nem lehet semmit állítani, illetve hogy (2b) minden (látszólag ellentétes) állítás, egyformán jellemez minden jelenséget.

Ez egymástól két, radikálisan különböző dolog.

*

Más: valahol lejjebb azt írtam (vagy azt sugalltam), hogy Pürrhon Nagarjuna kortársa volt: nos, ez pillanatnyi zavar, tévedés lehetett a részemről, hisz többszáz év választja el őket egymástól, mivel Pürrhón Kr.e. 360-270 között, Nagarjuna pedig Kr.u. II-III. században élt. Ez azt is jelenti, hogy az antik szkepticizmus időben jócskán megelőzte a madhjamaka-buddhizmus alapvetéseit. A hibáért mindenesetre elnézést kérek...

Ezt a két dolgot fontosnak tartottam megemlíteni ill. korrigálni...

*

A "Szövegek és képek" alá ma belinkeltem a Magyar Filozófiai Szemle internetes anyagait: mindenkinek ajánlom figyelmébe, rendkívül érdekes források, fordítások, tanulmányok találhatóak a weboldalon, több évre visszamenőleg vannak fent a folyóirat cikkei, publikációi.

*

szabadon

*
az ürességmeditáció a tetralemma kontemplációja
*

A "két igazság tana"

*
A buddhizmus előtti hinduizmus széles körben ismerte a "neti-neti" (kb. "nem ez, nem ez") fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság, az "Önmaga", a "Brahman", nem írható le szavakkal.

A preszókratikus filozófusok, ugyanebben az időben, jól ismerték az "apeiron" fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság princípiuma nem az ősanyagokból, hanem egy "meghatározhatatlan"-ból ered, amibe majd minden vissza is tér.

Kezdetben ezekre a tanításokra épültek rá a különböző skolasztikus filozófiák, hogy aztán ugyanezekhez térjenek vissza...

*

Az ősbuddhizmus - úgy tűnik -, úgy viszonyul a mahajána buddhizmushoz, mint ahogyan arisztotelész és platón a szkeptikus filozófusokhoz.

Az ősbuddhizmus, Platón, Arisztotelész – mind dogmatikusok voltak a szónak abban az értelmében, hogy az általuk használt szavak - bár egy objektíven leellenőrizhető – mégis csak egy „virtuális világot” írtak le - szakítva a "neti-neti" és az "apeiron" hagyományával.

Ilyen virtuális világ a Buddha által kifejtett Négy Nemes Igazság (pl. „a létezés szenvedés”), és a függő keletkezés (a „kauzalitás”) világa, de Platón ideái, Arisztotelész kategóriái is.
Ezek a kijelentések, világleírások messze magasan meghaladhatók.

A buddhista Nagarjuna és a szkeptikus Pürrhon egyaránt megkérdőjelezték fenti kategóriák, fogalmak tartalmi valóságát, de vizsgálat alá vonták az általuk jelölt dolgokat is.



Az analizálás során fenti, az un. „külvilágra” vonatkozó megállapítások, „igazságok” relatívnak bizonyultak (eltűntek az okok, és az alaptulajdonságok – állandótlanság, énnélküliség, szenvedésteliség - is), melyek csakis egy sajátos, ítéletalkotás generálta fogalmi rendszerben nyerik el létüket: a valóságban azonban az általuk jelölt jelenségek legalább annyira léteznek, mint nem léteznek: önellentmondásosak és paradoxak. Ez a madjamaka (madhyamaka) buddhizmus Nagarjuna által kifejtett doktrínája, és pl. Pürrhon antik szkeptikus filozófus iskolájának tanítása is.

A valóság tehát nem szorítható rögzített kijelentésekbe, kategóriákba.




Ez persze nem azt jelenti, hogy a Buddha "tévedett" volna, hanem csak azt, hogy maga a Tan kétféle igazság szerint jelenik meg: egy „köznapi”, elfedett, és egy „abszolút”, feltárulkozó igazság szerint. Ez előbbi egy kvázi külső tapasztalat, az utóbbi egy belső felismerés révén válik megélhetővé, akárcsak a fenti képen látható rózsa.

Azonban azt se felejtsük el, hogy mindkét „igazság” ontológiai létrégió, sőt, elsősorban ontológiai létrégió: a tudat meditatív-kontemplációs tisztaságának függvényei.

Ezt a buddhizmusban a Jógacsára (Yogacara) tana vizsgálja és írja le.

Mindezek megértéséhez elengedhetetlen a meditáció és a kontempláció, melyben feltárul a jelenségek üressége, de tudati totalitása is: az, amit csakis az "apeiron" és a "neti-neti" írhat le...

*

Függő keletkezés

*
a tudatlanság - ítéletalkotás
*

Jelenések - I

*
1.
késő este volt, szakadt a hó

kimentem az erkélyre eloltani egy égve maradt mécsest: ahogy elfújtam a kanócot, véletlenül észre vettem, hogy egy hajléktalan kuporog a közeli telefonfülkében

eszembe jutott, hogy valószínűleg igen komoly léttapasztalatai lehetnek a szenvedésről, nincstelenségről: olyanok, amikről én a rémálmaimban sem találkoztam

a fülke előtt épp elhaladt két fiatal srác: mondtak felé valamit, aztán nevettek, és továbbálltak

egy pillanat alatt átfutott az agyamon, hogy van egy rész az iliászban, amiben katonák egy koldussal szórakoznak: nevetve passzolgatják egymásnak a földre dobott kenyérdarabot, amikor az éppen érte nyúlna

egy tiszt aztán meglátta a dolgot, odament hozzájuk, és megkérdezte a katonáktól:

- honnan tudjátok, hogy nem egy isten szállt le közétek, hogy próbára tegye a lelketeket?

erre persze mindenki eloldalgott....





2.
a maximum, amit ilyenkor tehet az ember, hogy készít egy forró teát, átönti egy műanyag flakonba, felkap egy régi, használt pulóvert, és kiviszi a szerencsétlennek

egyébként én már rég fel nem foghatom, hogy a templomokat télen miért nem alakítják át menhelyekké... ez komlyan nem jutott eszébe még senkinek az egyházon belül?

minden évben írok a magyar püspöki karnak, de válaszra sem méltatják a dolgot....

pedig érdekes meditációs tárgy, hogy hányan fagynak meg a 21. századi európában, karácsony éjszakáján....

számomra régóta minden egyes koldus és hajléktalan a lélek próbája


3.
úgyhogy ezekkel a gondolatokkal a fejemben elhatároztam hogy teát készítek, kiviszem neki, aztán nekiülök az idei levelemnek a magyar katolikus püspöki kar részére...

...meg kellett erőltetnem magam, hogy elkalandozott elmémet vissza tereljem a hajléktalanra...

mire ismét oda néztem, a fülke üres volt: a hó pedig elolvadt körülötte
akkor értettem meg, miről is írt homérosz

*

középen

*
- ha félsz a haláltól, meditálj azon, hogy mi lehetett veled akkor,
amikor még nem fogantál meg -
*

Késő őszi vándor



Lombtalan erdő ágfonadékán
A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,
És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!
Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.

A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak
Zajt ütve járni, dalolni,
Elnémult, fáradt az örömre,
Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.
Megborzong, a hűvös, szürke magasságból
Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,
És hull és hull a hó…

A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból
Még emlék üzen
Fakón tovasuhanó képekkel:
A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,
Kegyes, fénylő kékség -
Barna és aranyszínű, fiatal pillangó
Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -
Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából
Vágyakozva, hosszan dalol egy madár…
A vándor búcsút int a képnek:

Hogy lehetett oly szép!
És néhány dolog még fel-fellobban
A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:
Szerető szemek mély-édes pillantása -
Éji vihar, villám és orkán a nádasban -
Az est távoli ablakából furulyaszó -
Mátyásmadár kiáltása reggel…

Hull és hull a hó. A vándor
Még utánafordul a madárnak, furulyának,
Daluk egykor megindította szívét:
Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!
Hangtalan kel át a puha fehérségen
Otthona felé, melyet elfeledett,
Most lágyan vonja magához, hívja
A völgybe, Erlen patakjához,
A piactérre, a régi szülőház elé,
A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,
Apja és az ősök nyugosznak.

Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között…

_________________
Hermann Hesse

Mi a létforgatag?

*
- egyetlen pillanat, egyetlen gondolat -
*

A Brahmajala-sutra és a Tetralemma viszonya

*


A "Brahmajala sutra" (Brahmadzsála szútra = "Brahma hálója szútra") a théraváda buddhizmus alapszövegeinek, a Tripitakának a legelső szútrája; a Tan Kapujának is nevezik, mert megértése előfeltétele a további - szintén "alap" - tanítások helyes megértésének.

A szútra - többek közt - a "múltra", a "jövőre", a "világra" és az "én"-re vonatkozó téves, egyéni nézetek kategórikus felsorolását tartalmazza, melyek által "dogmák", "világképek" és "filozófiai rendszerek" alapozódhatnak meg.

Érdekes, hogy a szútra által kifejtett nézetek szubjektív kategóriái több helyen ugyanazok, melyeket később a mahajána buddhizmus nagy filozófusa, Nagarjuna fejtett ki a Középút alapverseiben, "Tetralemma" néven (röviden: A=B; B=C; A=/= C).

Mi a különbség a két szemlélet közt, ha ugyanazok a kategóriák szerepelnek alapműveikben? Két szemléletről van-e egyáltalán szó, vagy csak ugyanannak a dolognak a kétféle reprezentálásáról?

Amíg egy jelenségre a szóban forgó négy kategóra valamelyikét külön-külön alkalmazzuk, ahogy a Brahmajala szútrában is olvashatjuk, addig a nézetek eltakaró hatásai alá kerülünk, amennyiben a felsorolt kategórikus (és ezért) téves nézeteinket a függő keletkezés "érintkezése", a tudat "tétovázása és zaklatottsága" motiválja, mely tudat a dolgoknak - ösztönösen - kategóriákkal leírható természetet feltételez, és elsőre képtelen látni, hogy a "dolgok" és "jelenségek" alaptermészete az üresség.

Egy példa:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, létezik." (1)

A Brahmajala szútra értelmében ez egy "téves nézet", ami helytelenül írja le a monitor természetét. Ebből fakadóan a többi, ezzel ellentétes nézet is helytelen (hiszen egy ontológiai értelmeben vett "hibás" állítás ellentetje is hibás "állítás"):

Tehát:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, nem létezik." (2)

"Ez a monitor (...), létezik és nem-létezik" (3); (...) sem létezik, és sem nem-létezik." (4)

Fenti logika az


1 - 2 - 3 - 4 . . .


nézetek egymást kizáró, egymással ellentétben álló (de ugyanakkor egymással keverhető, permutálható) alapkategóriákat reprezentálja, és a "vagy-vagy" gondolkodást, a dogmatikus nézetek zártságát szimbolizálja.

Nagarjuna fenti kategóriákat - mint a tárgyra vonatkoztatható kijelentéseket - szimultán tartja fenn, magát a tárgyat és az ítéletalkotót is ideértve.

Tehát a Nagarjuna által kifejtett Középútban (ami jól láthatóan a Brahmadzsála szútra egyenes következménye) ez a "monitor", ami előtted áll az asztalon, egyszerre

- létezik (1),
- nem létezik (2),
- létezik és nem létezik (3), és
- sem nem-létezik, sem létezik (4),

tehát az

1 = 2 = 3 = 4

állítások egyidejűleg fennálló sorozataként értelmezhető, mely paradoxon az állítások (ítéletek) fel-, illetve megszűntetésével oldható fel.

Ha tehát "állítanom" kell valamit erről a "monitorról", azt csakis az

1, 2, 3, 4


állítások egyenértékűségével és egyidejűsűgével tehetem meg, úgyhogy a valóságnak jobban megfelel, ha tartózkodunk az állításoktól, már csak azon oknál fogva, hogy maga a "monitor" szó sem takar "önmagában álló létezőt", hanem annak természete a tetralemma által leírtakkal azonos.

Összefoglalva:

A Brahmadzsála szútra az ítéletalkotásnak azon nézeteit sorolja fel, mint téves nézeteket, melyek egymást kizáró kategóriákként, "önállóan létező dolgokként" jelennek meg.

Emellett a Középút filozófiájában ezen "nézetek összessége", ha azokat egyszerre alkalmazzuk, már mint "a helyes nézet" jelennek meg az által, hogy felismeri: minden jelenség természete - ürességüknél fogva - eleve megragadhatatlan, és ebből adódóan túl van a fogalmi kategóriákon, egyéni kondicionáltságú nézeteken.

A Tetralemma a jelenségek helyes leírásának egyedüli módja.

*

Fenti kis rögtönzött eszmefuttatás okán a két említett művet, Nagarjuna Középút filozófiáját, és a Brahmadzsála szútrát, mindenkinek ajánlom figyelmébe, az azokban való további elmélyedés céljából.

*

Élet-forma


*

*

Öncenzúra

*


A hétvégén előadást tartottam a Bhagavad-Gítáról, és attól félek, félreérthető kijelentést tettem az előadás vége felé. Idéztem a Gítából, a II. 14. és a XVIII.14-17.-es verseket, szemléltetve azt, hogy minden azon múlik, mit értünk "cselekvő alany", "én" és "szabadság" alatt.

Ezt írja a szóban forgó két szakasz, melyből - akkor és ott - csak a dőlt betűs részeket emeltem ki:

"Aki egyiket ölőnek véli, másikat megöltnek hiszi - mindketten tévesen tudják: ez nem öl és nem ölhető."

És:

"A helyzet, a cselekvő egyén, a cselekvés különböző eszközei, a különféle, sokirányú törekvések, végül ötödikül a sors. Bármely tetthez fog az ember testtel, beszéddel vagy gondolattal, legyen az helyes vagy helytelen, ez az öt ok idézi elő. Ha mármost ez így van, akkor nem lát helyesen az ostoba, aki tudatlanságból kizárólag önmagát tekinti cselekvőnek. Akinek lénye mentes az önzéstől, elméjét nem szennyezi semmi, habár az egész világot kiírtja, nem öl, és tette nem köti meg."

Kommentárjaim az idézett szakaszokhoz:

1.
Nem, fenti - megdöbbentő formában kifejtett - tény nem azt jelenti, hogy az ortodox tradicionális doktrínák igazolnák az emberölést, és a szellemi materializmus veszélyét hordoznák magukban. Sőt, ennek ellenkezője az igaz, hiszen az csak az immaterializmus (ti. a jógacsára) szemszögéből érvényes.

2.
Nem, fenti tény nem azt jelenti, hogy bárkit is megölni helyes lenne. Éppen ellenkezőleg, hiszen fenti kijelentés lényege az "aki mentes az önzéstől, elméjét nem szennyezi semmi" mondatrész, nem pedig a "habár az egész világot kiírtja"-kezdetű, mert az önzetlenség és a tisztaság létrejöttekor már nem beszélhetünk akaratról, személyes névmásokról, stb. Lásd pl. a japán zen buddhista szamurájok által hátrahagyott kardozókönyvek tanításai, és az üresség egymáshoz való viszonyát.

3.
Nem, fenti tény nincs ellentmondásban a hinajána- vagy a mahajána-buddhizmussal, de az un. brahmanizmussal sem. Csak magasabb szempontból fogalmaz meg egy - morál és erkölcs feletti - tényt, amivel egyébként csak egyet érteni lehet, különös tekintettel arra, hogy azt - nem meglepő módon - minden tradíció megfogalmazta.

4.
Az, hogy a vallások doktrínájának transzcendens, metafizikai egysége van, más lapra tartozik.

A jövőben mindenesetre okosabban és világosabban fogok fogalmazni, magyarázni, ezt megfogadtam.

Vagy nem mondok semmit...
:)

*

Lábjegyzet a Középút Filozófiájához

*
A hétvégén Csillebércen az antik szkepticizmus és a buddhizmus analóg következtetéseiről hallgattam egy előadást, Tánczos Gábor buddhista tanító barátom előadásában. A hallottak nagyon nagy hatással voltak rám, és sok felismerést tettem megértésük során. Arra késztetett, hogy felelevenítsem a szkepticizmussal kapcsolatos ismereteimet, és hogy utána nézzek egy-két dolognak...
Sextus Empiricus szerint három fő filozófia van: a dogmatikus, az akadémikus és a szkeptikus.
A dogmatikus filozófia képviselői azt állítják, hogy megtalálták az igazságot, és az le is írható: annak megértése és meglelése pusztán a dogmák korrekciók nélküli elsajátításának kérdése.
Az akadémiaiak azt állítják, hogy az igazság bár megtalálható, de az megragadhatatlan, mivel sok eszmerendszer beszél róla, melyek ráadásul egymással ellentmondásosak is.
A szkeptikusok magát az igazságot, és annak tárgyát veszik górcső alá...

A szkepticizmus a "szkeptizmosz" ógörög szóból ered, ami az "alaposan megvizsgál, megfontol, átgondol" jelentéssel bír.
Ahogy elővettem a Cicero és Sextus Empiricus szövegeket, úgy láttam, hogy ez az "irányzat" nem azonos a "sztoa" vagy "sztoikus iskolával" (ez "oszlopcsarnokot" jelent, és arra emlékeztet, hogy egy ilyen csarnokban gyülekeztek az iskola hívei), de igazán nagy, jelentős különbségek sincsenek köztük. Ahogy megértettem, a különbség köztük talán csak annyi, hogy a szkeptikusok valahol középen állnak a sztoikusok és a cinikusok közt, félúton (ahogyan látom, a cinikusok a "szélsőséges" sztoikusok neve, akik egy példabeszédben szereplő kutyáról kapták a nevüket).
A szkepticizmus a buddhizmus középút-tanításának antik analógiája.
Annak tanulmányozása talán nélkülözhetetlen a madhjamaka-filozófia és az üresség tanításának megértéséhez.
A következő részlet a szkepticizmus egyik alapszövegéből van, Arisztoklész tollából: a könyvet szívből ajánlom minden érdeklődőnek.
*


"Tanítványa, Timón, azt mondja, hogy annak, aki boldog akar lenni, három dolgot kell szem előtt tartania.

Először is, hogy milyenek a dolgok (ta prágmata) természettől fogva (pefükhé); másodszor, hogy miképpen kell hozzájuk viszonyulnunk, és végül, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik elérik ezt az állapotot.

A dolgokról Timón szerint Phürrón azt állítja, hogy mind egyaránt különbségnélküliek (adiafóra), nélkülözik az állandóságot, vagy: meghatározatlanok, rögzíthetetlenek (asztháthméta) és megítélhetetlenek (anepikríta).

Pyrrhon

Emiatt érzéki képzeteink és véleményeink nem is igazak és nem is hamisak. Emiatt aztán nem is szabad hitelt adnunk nekik, hanem vélekedéstől mentesen (adoxásztousz), elfogulatlanul (aklienisz) és rendíthetetlenül (akradantousz) kell élnünk, minden dologról kijelentve, hogy semmi sem inkább létező, mint nem létező, vagy hogy létező és egyszersmind nem létező, vagy nem is létező és nem is nem létező.

Akik pedig elérték ezt az állapotot, azok jutalma Timón szerint először is az állításmentesség (afászia), azután pedig a zavartalanság (ataraxia), Aineszidémosz szerint pedig még az öröm is."

*

Sextus Empiricus egy helyen ehhez igen józanul hozzáteszi még:

"Azt azonban nem hisszük, hogy a szkeptikus minden tekintetben háborítatlan. Ellenkezőleg: a kényszerű dolgok háborgatják. Elismerjük ugyanis, hogy némelykor fázik, szomjas vagy más ilyesfajta érzései vannak. De a közönséges embereket ezekben a dolgokban is két körülmény befolyásolja: egyrészt maguk a hatások, de nem kevésbé azon vélekedésük is, hogy ezen körülmények természettől fogva rosszak. Ellenben a szkeptikus, mivel elutasítja azt a kiegészítő vélekedést, hogy ezek mindegyike rossz - mégpedig természete szerint -, ilyenkor is könnyebben szabadul nehéz helyzetéből. Emiatt tehát azt mondjuk, hogy a vélekedés tárgyait illetően a szkeptikus célja a zavartalan lelkiállapot, a kényszerű dolgokkal szemben pedig a mérséklet a hatások elviselésében. Néhány neves szkeptikus még azt is hozzáteszi: 'ítéletfelfüggesztés a kutatásainkban'."

*
____________
Antik szkepticizmus, Atlantisz Kiadó, 1998 (12. és 179. oldal)
____________

Az anyag definíciója

*
- mentális érzések-érintkezések keltette tudati képzet -

*

Kommentár

*


Mindenkinek elsőrendű prioritásként kellene kezelnie a leghétköznapibb léttapasztalatainak élővé-tételét, tudatosítását is: például azt, hogy egyáltalán lát, vagy hogy lélegzik.


Ki olyan éber, és bátor, hogy feltegye önmagának a kérdést:


mit jelent látni?


Vagy hogy: mi történik az árnyék és a fény találkozásánál?


Vagy hogy: milyen érzés a kör?


Vagy csak felnézni... és hozzáérni a kékhez.


*

Moderálási alapelvek


*

A blog egyre növekvő látogatottsága, a beérkező kommentek viszonylagos gyakorisága, valamint azok általános tartalma miatt úgy tűnik, szükséges bevezetni a moderálással kapcsolatos alapelveket, amiket igyekszek következetesen betartani.

Az alábbiakban olvasható MODERÁLÁSI ALAPELVEK legyenek ajánlások, és remélem, minden értelmes kommentelőnek triviális és kézenfekvő dolgokat tartalmaznak, tehát nincs bennük semmi "új", vagy "megtanulandó", és remélem, egyszer sem kell az abban felsorolt pontokra hivatkoznom, amikor valaki kommentelni szeretne, ugyanis sem túl sok energiát nem akarnék ebbe ölni, sem túl sok időt nem szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni - elvégre itt felnőtt, értelmes emberek kommunikációjáról van szó.

Mostantól tehát, mielőtt egy komment mindenki által láthatóan megjelenne a blog felületén, a "moderálási alapelvekben" foglaltak szerint fogom mindegyiket megszűrni: ezzel a dologgal lehet egyet érteni, és ellenezni, de én jól látom, hogy szükség van rá.

_______________________________

HOZZÁSZÓLÁSOK MODERÁLÁSI ALAPELVE
______________________________

*

0. Ez a blog egy virtuális magánterület, ahol mindenkit szívesen vendégül látok, aki önként ellátogat ide - az Olvasó mint vendég, szent és sérthetetlen: és mivel ez egy munkanapló, értelmetlen szőrszálhasogatásba és szájkaratéba kezdeni a benne szereplő gondolatokkal, pusztán műfajából adódóan. És illetlenség is lenne ez egy vendégtől: én sem teszem máshol, és itt is csak ezt várom el.

1. A blog ingyenes, semmiféle profitorientált irányultságot (reklámokat, ajánlatokat, stb) nem tartalmaz, és nem is fog tartalmazni. Értelemszerűen az esetlegesen a kommentekbe ágyazott reklámokat is automatikusan kitörlöm.

2. A blog tényeket és véleményeket jelenít meg, egyszerre. Vitafórumként is szóba jöhet, másodlagos célként, de csak akkor, ha értelmes, logikailag-filozófiailag, konkrétumokkal érvelő vitáról, egy-egy konkrét probléma megvitatásáról van szó, mely "felfelé mutat", és előbbre viszi a néma, érdeklődő olvasóközönséget is, netalán még szellemi élményt is nyújt neki. A kategórikus, szemellenzős, "ez-így-van-és-punktum" jellegű, általánosító "vélemények" nem tartoznak a fentiek közé.

3. A kommentelés intézményének célja a 2-es pontból is adódóan számomra az egymást segítő, egymástól tanuló, tényfeltáró, közös gondolkodás virtuális fórumokon való realizálása. Névtelen, személyeskedő, sértegető, gyermeteg, kommeneteket nem teszek közzé, és visszavonhatatlanul törlöm a rendszerből őket. És igen, én döntöm el, hogy melyik komment melyikbe tartozik, ha beletartozik.

4. A felesleges, puszta szócséplést megakadályozandó, kimoderálom azokat a kommenteket is, melyek kizárólag a kötekedést és/vagy az egyéni rögeszmék megjelenítését szolgálják. A 3-as ponthoz hasonlóan, azt is én ítélem meg, hogy melyik komment tartozik a felsoroltak alá.

5. Igyekszek minden kérdésre korrektül válaszolni, és azokra megfelelően, legjobb tudásom szerint reagálni. Ha ez esetleg valami miatt nem sikerül, az is én vagyok, és természetesen vállalom a tévedéseimet.

6. Ha valaki e-mailben keres meg, és úgy vélem, mondandója értékes, és azt meg szeretném osztani a blog olvasóival is, akkor szintén e-mailben engedélyt kérek tőle arra, hogy levelét szerkesztett formában a szóban forgó poszt alá megjegyzésként megjelenítsem.

7. Aki valami miatt még nem térképezte fel teljesen az "üresség" fogalmát, a "tradicionális", a "doktrína", a "szolipszizmus", az "ontológia", a "metafizika" vagy a "teológia" szavakkal jelölt létezőket, azt is arra kérem, hogy próbáljon meg tárgyilagosan, objektíven viszonyulni a felvetett problémákhoz, és közösen megoldandó rejtvényt látni a fenti szavak mögött meghúzódó, mégha idegenszerűnek is ható valóság felkutatásának kalandjában.

Én amiben tudok, segítek.


Köszönöm a megtisztelő figyelmet, és további hasznos

olvasást kívánok mindenkinek!


Tisztelettel,

Antal Péter



*

Isten titkos neve

*

Az Istent jelölő archaikus kifejezések
eredetileg első szám első személyű
visszaható névmások voltak.

*

Üres

*


vedd elő a legszebb átlátszó kristály-porcelánpoharad


tegyél bele két marék földet



nézdd tíz percig



látod? a világ egy tudatállapot...

*




*

Az Éberség Fája

*

Két núbiai apokrif irat magyar fordítása látott napvilágot 2007 januárjában, ráadásul a világon először, ezerötszáz év elteltével fordították és publikálták őket a Kasr el-Wizz kódex lapjaiból: a mű "A Megváltó a keresztről" címen jelent meg.



http://www.fn.hu/magazin/20070111/ezerotszaz_eves_kopt_szovegek_magyarul/?action=nyomtat

A napokban sikerült beszereznem egy példányt egy antikváriumban, és nem sokkal később, már a szöveg olvasása közben ébredtem rá, hogy az ortodox buddhista meditáció "szívének" tartott meditációs metódus szanszkrit terminusa, a "szmirti-yupa-szthána" (p. 'satipatthána'), és az ógörög "sztaurosz" (amit a kopt szöveg is használ a Keresztre, "pesztaurosz" formában) ugyanarra a dologra utalnak: egy faoszlopra, mely a megfékezés, megzabolázás és a feltámadás/felébredés szimbóluma.

________________________

Pontos etimológiájuk a következő:

szanszkrit terminológia:

- szmirti: emlékezni

- yupa: oszlop, cölöp

- szthána: állás, hely, állapot, megállás, alap

- szthá-tri: álló, mozdulatlan, támogatott, fenntartott

ógörög terminológia:

- sztaurosz: cölöp, karó, gerenda, kereszt, megfékezés

- sztázisz: megállás, felállítás

- sztázimosz: helyét nem változtató, biztosan álló, szilárd

_____________________

Az ikongráfiában ez az Fa, melynek tövében a Buddha megvilágosodott, és az a Fa, melyre felszállt Krisztus, és amely a "Szellemtől", az "örök idők óta létezik", és amelynek "ágai majd kihajtanak újból, mint Kezdetben".




*
Mint annyiszor, most is nyilvánvalóvá vált: a kereszténység és a buddhizmus egyazon Igazság felé vezető Útnak a két neve, amik soha nem szorulnak arra, hogy "hidat építsenek közéjük", mivel ők maguk szolgálnak "a" Híd pillérreiként...

Megjegyzem még, hogy a szóban forgó kopt szöveg - összhangban a mára már teljesen elfelejtett doktrínával, és a latin-ógörög nyelvű Bibliával - következetesen megkülönbözteti egymástól a "pneuma" és a "psziché" fogalmát is, ami doktrínális és didaktikai szempontból is igen becsessé teszi számomra az iratot...

*

Kéz

*
Van valami szimbolikus abban, hogy a kezedben lévő "egér" formája teljesen megegyezik a 60.000 évvel ezelőtt csiszolt, kézi kőszerszámokéval...

*



Elfeledett istenek

*

A buddhizmuson belül - és általában a keleti doktrínákban - jól ismert idea, hogy az érzékelés, az élet, egy mélységesen kondicionált, tudatlanságon alapuló, átmeneti állapot, melynek illúziói végtelenül meghaladandó szellemi feladat.

Az antik tradíció ezek mellett azonban ismeri ennek egy csaknem ellentétes, fenti nézetet negelőző, mintegy megalapozó szemléletét is, Vitumnus (az élet istene, az életadó) és Sentinus (az az istenség, a mely az újszülött gyermekekben az érzéket működésre ébreszti és oltalmazza) tiszteletében.

Megjegyzem, hogy az "érzékelés" eredetileg nem csak a mai értelemben vett érzékelést jelentette, hanem gondolkodást és értelmi tevékenységet is (ahogy ez a keleti tanokban a mai napig fennmaradt).

Ágoston - mint "elfeledett istenekről" - így ír róluk:

"Szüntelenül sokkal többet végeznek ezek az alacsonyabb rendű istenek, mint a legelőkelőbbek. Mert valóban élet és érzékelés nélkül mi más az anyaméh gyümölcse, mint valami földhöz és porhoz hasonló nagyon közönséges dolog."
(De Civitate Dei, VII. 2,3)
A két szemlélet valójában nem ellentétes, hanem hierarchikus viszonyban áll egymással, hiszen a buddhizmus szerint nem az a létforgatag oka, hogy "érzékelünk", hanem az, hogy téves tudati identifikációt hozunk létre az érzékelés tárgyaival, és hogy nem "nem-énként" viszonyolunk hozzájuk, tehát hogy nem vagyunk képesek egy - az igazi alanytól független - jelenségként az érzékeléseket (és azok tárgyait) személni, hanem "dolgokkal" és "minőségekkel" ruházzuk fel őket, egyfajta - tudati - virtuális valóságot hozva ezzel létre.
Ezért az, hogy Arisztotelész a Metafizikát azzal a következtetéssel kezdi, hogy ez ember érzékeléseinek szeretete nem más, mint az igazságra való természetes törekvésének jele.
Az antik doktrína emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a Legfőbb Jó megnyilvánulása az élet és az érzékelés, mint olyan dolgok, melyek egyedül az ember számára hordoznak szótériológiai lehetőséget (ez a mindent átható "buddhatermészet" keleti tanításának felel meg).
Az érzékelés és az élet tehát lehetőség a legfőbbre: a megszabadulásra.
*

Nyugalom

*
A Nyugalom az Igazság érzése az emberben.
*

A Középút filozófiája mint a világ világtalanítása

*

"A filozófia harc az ellen, hogy a nyelv eszközei értelmünket megbabonázzák"
Wittgenstein

*
Egy személyes megjegyzéssel kezdeném. A minap ráébredtem valamire a Madhyamaka filozófiával kapcsolatban: valamire, amit már a tanulmányaim előre haladtával fokozatosan, évek óta sejtettem, de amit eltakart az értetlenkedőkkel folytatott harcom során felkavart kavalkád.


Gondolok itt pl. a "Pozitív buddhizmusként" (is) ismert csoportosulásokra, akik pusztán azon egyszerű oknál fogva, hogy képtelenek felnőni, és egy személyes istnségen kívül gondolkodni, Nagarjuna és az Üresség tanait felfogni képtelen tudatállapotban nihilistának, és az ördögtől megszállottnak tekintenek mindenkit, akik értik a Középút filozófiáját, és ez által azt a Buddha alaptanaításainak egy magasabb szinten kifejtett módjainak tekintik.

*

Visszatérve felismerésemre: ez a felismerés történetesen az volt, hogy hatévnyi munka után ráébredtem: Nagarjuna filozófiája puszta segédeszköz, mely egy ponton a valóság szerint végtelenül meghaladható.

Az a pont, ahol a filozófiája meghaladható maga a felismerés: Nagarjuna a kifejtett logikai-dialektikai értekezéseiben adottnak vesz egy olyan kvázi külvilágot, melynek jelenségei a nyelvi reprezentáción múlnak, de jóformán nem is esik szó magáról a tudatról, mely magát ezt a reprezentációt létrehozza, és amely önmagában, Létként létezik.

(Ne felejtsük, hogy a „re-prezent-áció” szó szerint „újra-jelen(valóvá)-tevést” jelent.)

Másrészt, pl. az alany vizsgálatában, "alany" (vagy "én") alatt azokat az összetevőket érti, melyekről a Buddha kifejtette, hogy nem-Én (pl. a tűz és a tüzelő vizsgálata): Nagarjuna annyit tesz még hozzá, hogy a szkandák is függésben állnak, tehát üresek, így olybá tűnik, hogy egyfajta szubjektív értékítélet alá esik minden olyan szó (fogalmi csomag), melyet használ (megjegyzem: abban a kontextusban, amiben használja őket, ellentmondásmentesen dolgozik velük. De csak abban a kontextusban. Hiszen a lét-létező ellentétpárja, amit oly sokszor használ, feloldódik a Létben, ahogy az öntudat-tudat ellentétpárjai is eltűnnek a Tudatban.).

Tehát, ahogyan én látom, a maximum, amit filozófiája képvisel, az nem más, mint az utolsó stáció a legmagasabb rendű léttapasztalatok felé: a nyelvi-fogalmi reprezentációként definiált világ világtalanítása, a tudati-fogalmi reprezentációk- és nyelvi csomagok logikai-dialektikai vizsgálata által - rendkívül hasonlóan Wittgenstein munkájához, de jóval felülmúlva azt.

Alapverseiben, mintegy sebész, Nagarjuna feltárja a rögzített jelentéstartalmúnak tűnő fogalmakat, és bemutatja, hogy azok valójában üresek, de eközben adottnak vesz bizonyos „keretfeltételeket” (pl. az "okfüggő keletkezést", ami "az okfüggő megszűnés" polarizációjában áll fenn).
____________________

Ludwig Wittgenstein

Végül a nyelvi reprezentációt az üresség reprezentációjává transzmutálja: miután kilépett Platón barlangjából, visszatért a cölöphöz kötözött, de a fejüket már forgatni képes barlanglakók közé, és nekik beszél, az általuk használt szavakkal (árnyképekkel).

A barlangon kívül azonban már nincsenek önmagukban árnyképek, csak a Nap fénye, ami megvilágít.

Ismét: ami Megvilágít. Tehát Tudat.

(Ez a "Megvilágító" lenne Platónnál a buddhista Tudat tiszta fénye?)

Nagarjuna filozófiája ezek mellett természetesen a logikailag kifejthető, verbálisan kommunikálható valóságleírások utolsó bástyája, az emberi szellemtörténet egyik legbonyolultabb alkotása. „Kommentár a Buddha tanaihoz” – ahogyan Tánczos Gábor buddhista tanító barátom tökéletesen megfogalmazta.


Számomra azonban kommentárának egyik korláta, hogy csak azt vizsgálja, hogy mi ennek a fogalmilag reprezentált, külvilágként megjelenő világnak a tulajdonsága, de azt nem, hogy ez a külvilágnak tűnő világ hogyan jelenik meg a tudatban.

Ez viszont már nem a Középső Út filozófiájának, ahnem egy magasabb tudomány, a Yogacara-nak a területe, amit csak akkor értünk és látunk tökéletesen, ha Nagarjunával együtt elhagyjuk a fogalmiság fátylait, és belátjuk a jelenségeket átható Ürességet...

_______________

Nagarjuna

*

Én

* * *

Megszabadulhat-e az, ami túl van léten, és nem-léten?

* * *

________________________________

________________________________

"Halottak" napja

*

Ad.1.

"Hadd temessék el a halottak halottaikat..."


Ad.2.

"Amit a Brahmannak neveznek, az az emberen kívüli űr.

Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel.

Az emberen belüli űr pedig azonos a szív üregével.

Ez a teljes, ez a változatlan.

Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt."


Ad.3

"Én bennetek vagyok, és ti énbennem..."

*




*