"Sinku" és "Koku"

*

A Zen buddhizmus az Üresség doktrínájában (mely szervesen és elválaszthatatlan módon kapcsolódik a Tudat tanához is) "kétféle ürességet" különböztet meg.

A "koku" [虚空] a zen buddhizmusban "üres teret" jelent, amennyiben ami a "hamis ürességre" utal, hiszen az üres térnek csak a "formáktól" való mentesség, illetve a "formák megjelenése" szempontjából van jelentősége, a "formák" pedig a szenves tudat, a szétszórt elme illuzórius képei: ezért, hogy ebben az esetben párhuzamosan hamis tudatról is beszélünk.

Ebből a szempontból tehát ez az "alacsonyabbrendű üresség" a világ hétköznapi megjelenésének módjára utal: léte semmi-lét.

A "sinku" az a szó, ami az "Igaz Üresség"-re, a "most üresség"-ére, magára az "Űr"-re utal: ez jelöli a Valóságot.

De ugyanígy ejtjük azt a szót is ("sinku"), ami az "eredendő elme ürességére" utal: ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a Valóság Természete (Igaz Üresség) az eredendő elme természetével azonos, hiszen eme eredendő elmén, a Tiszta Tudaton "kívül" semmi sem létezik: ez maga a Buddha-természet, tehát az Igaz Üresség.

*

Az Igaz Önmagaságról

*

A te alakod az, amit anyádtól és apádtól kaptál születésedkor, de azt nehéz lenne állítani, hogy az elméd, aminek nincs alakja, is tőlük született. Az ember születésekor a testet kapja.

Az Igaz Önmagad {a meta- és transzperszonális Nagy Üresség} az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld szétvált volna, mielőtt apád s anyád megszületett volna.

Így lévén, ez az Üresség az Égben lakik és a földön is, gazdájuk, benne lakik az ember testében, és gazdája ennek a testnek. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben.

Pontosan ez az, amit Buddha-természetnek nevezünk.

(Taikai és Munenori tanításai nyomán)

*

Parmenidész

*

"Így nevek azok, amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket: a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés, a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.

Aztán, mivel van szélső határa, teljes minden felől, jól kerekített gömb tömegéhez hasonlatos, középtől mindenfele egyenlő.

Mert nem lehet nagyobb vagy kisebb létezés itt vagy ott.

Mert nemlétező nincs, sincs mely megakadályozhatná, hogy egyesüljön a hasonlóval; és nem is olyan létező, hogyitt inkább, ott kevésbé volna az, mivel teljesen ép.

Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik határaival.

Ezzel befejeztem a megbízható beszédet és ismeret az Igazságról."

*

Gondolatok Whitehead aforizmájához

*

"Az egész nyugati filozófia nem más, mint Platónhoz írt lábjegyzet" - mondta Whitehead professzor. Mondhatta ezt azért, mert Platónnal és a filozófiatörténettel foglalkozott (tehát azzal, hogy Platónból később mit értettek meg, és mit nem), ahelyett, amit Platón tanított.

Ha a platóni doktrínával foglalkozunk, és megértjük azt, hogy az korántsem egyedülálló tanítás, hanem egyetemes a kultúrák tanai közt, akkor látható, hogy Whitehead hatásvadász aforizmája "pozitívan" csak a naív és tudatlan tömegekre hathat: az egész Egyetemes Filozófia ugyanis jóval a görög filozófia előtt már őrzött tudásként volt jelen a papság beavatott tagjai közt, az antik kultúrában elsőként pedig valójában a preszókratikában, konkrétan Hérakleitoszban nyer megfogalmazást, jelesül a B49a jelű töredékében:

"Ugyanazokba a folyamatokba lépünk, és mégsem ugyanazokba lépünk, vagyunk is, meg nem is vagyunk."

A legkomolyabb metafizikai szellemi tudás kifejezhető a Tűz Filozófusának eme töredékben: eredete a történelemelőtti idők névtelen bölcsei korának homályába vész....

Lehet tehát, hogy a nyugati filozófia "Platónhoz írt kommentár", de hogy ez azt is jelenti, hogy a ma "filozófiával foglalkozó" embere szellemi amnéziája révén nem érti meg sem Platón tanait, sem Hérakleitoszét, az számomra csaknem biztos.

*

Kezdetben...

*

Mélységesen megrendítő belegondolni, hogy a világ összes eredetmítosza, legyen kifejtve bárhol, bármikor is a Földön,

a Szent Üresség leírásával kezdődik: eme kezdeti (és végső) állapotot ráadásul minden Teremtésmítosz azonosan írja le:

ez a kettősségnélküli, megnyilvánultságelőtti "Önmaga-Lét"

idő- és állapot-feletti állapota:

a Végső Valóság, amiből a dolgok erednek, ami felé a dolgok tartanak,

és amiben és ahogyan valójában most is minden "létezik",

tudatlanságunk fátylai alatt.


*

Felhős hajnalpír

*

A forma nem létezik üresség nélkül, és az üresség sem nyilvánulhat meg forma nélkül: nem elképzelhetetlen, hogy az üresség és a forma egymást feltételezik.

Ám mindkettő eltűnik, ha feltárul a Tudat fénye.

*

Tao Te King: 40

(...)

A Lét úgy viszonyul a létezőkhöz, ahogyan a körív minden egyes pontja a középponthoz: bár a középpont per definitionem magában foglalja a teljes kört, így le is írható vele, és neki köszönheti létét minden egyes pont, a középpont soha nem lehet in concreto része a körívnek, s annak teljes tartományához képest transzcendens.

*

Másképpen: a Lét megnyilvánulása, alapszerkezete a nem-lét.

„A Lét élete a semmi”, ahogy a Tao Te King is írja.

(...)